Vasárnap reggel az egyik barátunk telefonhívására kelt a Csilla, miszerint lenne egy lightos, félnapos program, van-e kedvünk elmenni... Csilla kirugdosott az ágyból, és a végeredmény természetesen igen volt...
Később csatlakoztunk a többiekhez, és 6-an elautókáztunk a Lake Morris-hoz. A Lake Morrisról azt kell tudni, hogy egyedi kialakulásának köszönhetően (és némi emberi beavatkozás után) ez lett a régió (és többek közt Cairns) vízgyűjtő központja, ezt a vizet isszuk mi is... Megnéztük a környéket, szép volt az esőerdő által közrefogott vízfelület, mindenfelé madarak csiripeltek és még az idő is szokásosan napsütéses volt... Rövidke nézelődés után kocsiba szálltunk és megkerestük az előzőleg térképen felkutatott turistaútvonalunk kezdetét, ami a White Rock-hoz vezet. Hamar rá is leltünk az útra, a kocsi lerakása után elindultunk a jelzett úton. Az első 15 perc gyaloglás autós földúton vezetett, amin egy domboldalra jutottunk, ahonnan szép kilátás nyílt a városra... Ezek után jött csak a java, mert az út bevezetett az esőerdőbe, bele a közepébe... Az előzőleg saccolt lightos gyaloglásból egy húzós túra lett, sőt szinte mindannyiunk papucsban volt, ezért nagyon a lábunk elé kellett néznünk (mert az erdő kiváló rejteke a kígyóknak, pókoknak...) Utunk során a vezetőnk látott is egy kisebb kígyót, sőt ahogy a szűk utakon ballagtunk még jókora pókhálóval lepett fával is találkoztunk... Az esőerdő szép látvány volt, mindenfelé buja növényzet, csupa burjánzás és furcsábbnál-furcsább fák, és még csend sem volt, mert a kabócák folyamatos hangja mindvégig végigkísért minket.
Az út nehézsége kicsit felkészületlenül ért mindannyiunkat, de összességében szinte mindenki élvezte a kirándulást (ahogy itt hívják: bushwalking-ot).
A visszaút után hazafelé megálltunk egy kilátó pontnál, ahol ritkaságnak számító fára épített termeszfészket láttunk, nem mellékesen csodaszép kilátás volt Cairnsre is.
életünk első dzsungelsétáját éltük át, biztos még sokáig felemlegetjük :)
Később csatlakoztunk a többiekhez, és 6-an elautókáztunk a Lake Morris-hoz. A Lake Morrisról azt kell tudni, hogy egyedi kialakulásának köszönhetően (és némi emberi beavatkozás után) ez lett a régió (és többek közt Cairns) vízgyűjtő központja, ezt a vizet isszuk mi is... Megnéztük a környéket, szép volt az esőerdő által közrefogott vízfelület, mindenfelé madarak csiripeltek és még az idő is szokásosan napsütéses volt... Rövidke nézelődés után kocsiba szálltunk és megkerestük az előzőleg térképen felkutatott turistaútvonalunk kezdetét, ami a White Rock-hoz vezet. Hamar rá is leltünk az útra, a kocsi lerakása után elindultunk a jelzett úton. Az első 15 perc gyaloglás autós földúton vezetett, amin egy domboldalra jutottunk, ahonnan szép kilátás nyílt a városra... Ezek után jött csak a java, mert az út bevezetett az esőerdőbe, bele a közepébe... Az előzőleg saccolt lightos gyaloglásból egy húzós túra lett, sőt szinte mindannyiunk papucsban volt, ezért nagyon a lábunk elé kellett néznünk (mert az erdő kiváló rejteke a kígyóknak, pókoknak...) Utunk során a vezetőnk látott is egy kisebb kígyót, sőt ahogy a szűk utakon ballagtunk még jókora pókhálóval lepett fával is találkoztunk... Az esőerdő szép látvány volt, mindenfelé buja növényzet, csupa burjánzás és furcsábbnál-furcsább fák, és még csend sem volt, mert a kabócák folyamatos hangja mindvégig végigkísért minket.
Az út nehézsége kicsit felkészületlenül ért mindannyiunkat, de összességében szinte mindenki élvezte a kirándulást (ahogy itt hívják: bushwalking-ot).
A visszaút után hazafelé megálltunk egy kilátó pontnál, ahol ritkaságnak számító fára épített termeszfészket láttunk, nem mellékesen csodaszép kilátás volt Cairnsre is.
életünk első dzsungelsétáját éltük át, biztos még sokáig felemlegetjük :)
6 Megjegyzés:
Sziasztok!
Csabi! nekem van a kertben egy csomó padlizsán, de szerintem túl kicsik, és egyre sárgábbak...lehet, hogy már le kellett volna szedni?!
Király lehetett a dzsungel, még mindíg irígykedem, mindennap egy kicsit, szépen beosztva:)
Van már Csillának munkája?
Puszi nektek!
Eszti
Sziasztok,
Véletlen akadtam a blogotokra és végigolvastam az eddigi bejegyzéseiteket. Jó olvasni, mert tele vagytok energiával, lendülettel. :)
Csak a legjobbakat!
Hella
Szia Hella,
köszönjük szépen :)
Te egyébként szereted Ausztráliát? :)
Sziasztok,
Azt hogy szeretem-e, még nem tudom. :) De minden vágyam, hogy mehessünk már és kideríthessük. Mi is ott szeretnénk élni. A férjemen keresztül állandó lakosi vízumot szerezhetnénk, de nincs ideje nyelvvizsgázni, szakdolit írni a szakmája honosíttatásához. :s Pedig folyton piszkálom. :))
Rajtam keresztül csak ideiglenes lakosi vízumot kaphatnánk, ami egyszerűbb és gyorsabb lenne állítólag, de a szakmámmal egyrészről csak Dél-Ausztráliába mehetnénk, ami nem zavarna, de nem jár a biztosítás ehhez a vízumhoz és mivel 2 kislányunk van, az ő iskoláztatásuk is nagy valószínűséggel fizetős lenne, ami sztem majd mindenkit rosszul érint. :(
Tehát ki kell várnom, amíg a férjem megcsinálja ezt a két dolgot, a többi utána már az én feladatom. :)
Írok egy blogot: iranymelbourne.blogspot.com. A kezdetek címszó alatt van, ami Ausztráliát érintő téma. A többi egyszerűen a hétköznapi életünk. :)
Szép napot Nektek!
Kedves Hella,
nagyon jó a blogod, aranyosak a kiscsajok:)
Sok sikert és kitartást az álmaitokhoz!!!
Cs&Cs
Köszönöm a dicséretet és a biztatást is! :)
Szép napot,
Hella
Megjegyzés küldése