EGY KIS PSZICHO

Ausztráliába való érkezésünk vegyes érzelmeket váltott ki: izgalom, félelem, kíváncsiság, kaland, de ugyanakkor nagyon is tudatosan az, hogy ez egy új élet kezdete, nehézségekre ugyanúgy számítani kell, de a célunk megvan!
Még most is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez egy trópusi kirándulás, ami hamarosan véget ér. Olyankor csíp belém a Csabi, hogy nem-nem, itt élni fogunk, tanulni, dolgozni, alakítani a jövőnket kisebb-nagyobb buktatókkal.Első az angol!
Szerelmem kissé elfogult az én angolommal kapcsolatosan, közel sem vagyok perfekt, sőt az ausztrál kiejtés egyelőre nagyon idegenül hangzik számomra (merészelem hasonlítani az otthoni székely magyar nyelvjárással, amikor ugyanaz a szó, csak kicsit más hanggal képezzük.Például: today(ma)=túdéj viszont itt túdáj,ami meghalni-t is jelent (to die). Van is erre egy viccük: Amikor a krokodilvadásztól megkérdezik, hogy: You come here to die?(vagyis meghalni jöttél ide?), erre ő: nát túdáj, jesztúdáj(nem ma, tegnap jöttem ide))Nagy zárójel bezárva!!!
Ausztrálokról még korai lenne bármit is következtetnem, de általánosságban megfigyelhető a kiegyensúlyozott életmódjuk, többségük mosolygós, barátságos arc, "nem rohanunk sehova" felfogással.
Nagyon fontos számukra a pihenés, közös sörözések barátokkal, barbequzás a parton....és ez nagyon szimpatikus életforma számunkra;)
Amit még mindenképpen megemlítenék, itt a pszicho résznél:), és amit az Eszter nagyon szépen megfogalmazott: hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy együtt lehetünk itt a Csabival, együtt élhetjük át az élményeket, csudaszép óceánparton sétálhatunk. Egyszóval: van, akivel megosztani és ez csodálatos dolog!
Na, de vissza a földre.....
Imént érkezett egy ausztrál villanyszerelő, akivel épp kézzel-lábbal értekezünk, hogy miért nincs áram a konnektorban, fázisokról meg dugaljakról megistentudja mikről beszél.
Én értelmesen nézek rá és jó hangosan mondom, hogy YES!
:)