A tegnapi napunk a szokásos módon indult, felkeltünk, forgolódás, csipamosás, majd reggeliztünk. Volna. Felettünk mindent, 2 napja esett az eső, autó és kedv hiányában nem mentünk vásárolni. Szerencsére ez a reggelünk szép napos volt, tovatünt minden felhő, ezért nyakunkba vettük a lábunkat, célunk először a Coles. Bevásárlás után konstatáltuk, hogy basszus, a piac még hátra van, de már tele vagyunk. Na, odaseneki, jól elosztva a cumót, majd körbejárva háromszor a zöldséges-gyümölcsös standokat, dupla annyi cuccal értünk a napi betevő-beszerzés végére. Volt vagy már 38 fok, hazaérés után fürcsi, kajakészítés. Estefelé nekivágtunk a városnak, elmentük a lagoonba fürcsizni egyet, táskába törölköző berak, ajtó bezár, gyalogol, ruha levet és becsobbanás. Kirááály mondom... Ott elvoltunk pár órát, majd este 9 óra körül, hazaérés után konstatáltuk, basszus! Csilla pénztárcája sehol. Még a medencénél észrevettük, hogy nyitva hagytam a zsebet, de gondoltuk otthon maradt. Hát a fenét! Sehol nem találtuk, mindent felforgattunk. Öltözés vissza, síri csendben, kézen fogva, szemem kigúvasztva mentünk az utcai lámpák fényében és kutatttuk a fekete kis tárcát. Fél óra után ismét haza, pénztárca nélkül. Kevesebbek lettünk egy pénztárcával, bankkártyával és 15 dollárral. Jó éjt.
Ma reggel felkeltünk, irány a bank. Kedves hölggyel Csilla percek alatt lerendezte az új kártyát, pár nap múlva kipostázzák, mindenki boldog. Hazafelé még bekaptunk pár croissant, vettünk ezt-azt, néztünk esőben a szárnyuk alá bújó denevéreket.
Kb 30 perc múlva csörög a mobilom, Csilla felveszi. Hívják a bankból. Egy kedves úriember percekkel ezelött adta le a pénztárcánkat, benne a bankkártyával, benne a 15 dollárunkkal. És itt most nem a pénzről van szó.
Szeretünk Ausztrália.
4 Megjegyzés:
Mi is ! S titeket is, akik mertetek nagyot álmodni és kipróbálni !
Szeretünk Ausztrália, szeretünk pénztárca!
Csabi képzeld el, mi megérkezünk Brisbane-ba. Természetesen senki nem várt minket, majd fél óra múlva megérkeznek értünk. Cuccokat felkaptuk, majd irány Gold Coast. Este lévén fürdés, de gyerek keresi a fogkeféjét... Mi meg a táskát amiben benne volt. Táska sehol. 2 hétig telefon reptérre hátha valaki megtalálta , de senki. Már lemondtunk róla. 3 hét múlva indulunk haza. Check-olnánk be, amikor közlik velünk: Wait a minute please! masd a reptéri alkalmazott elsétál. Jön vissza 5 perc múlva a táskánkkal.
Mi alapján azonosították be a táskát? Oda raktam be a gyerek oltási könyvét, abból és az utaslistából. Utólag mondta a csaj, hogy amikor beírta nevünket, üzenet várta, hogy táskát adja vissza. Valaki megtalálta és nem az elveszett tárgyak osztályára került, hanem a légitársághoz.
Ezek után még nehezebb volt hazajönni, pedig csak az utazáshoz használt váltóruha, tisztálkodásiszerek, napszemüveg volt a táskában, de az is hiánytalanul. Megértem miért szeretitek Ausztráliát.
Alwine!
Csak így lehet előrelépni :)
4kutyu!
A pénztárca azóta már kukában, és a benne megmaradt 15 dollárból vettünk egy újat!
contact
Ez egy jó kis történet, ha nem is ezért, de gyertek vissza, jobb itt :)
Megjegyzés küldése