Gyerekmegőrzéstől a banánig

Hol is kezdjem. Van a Celine. Őt nem ismerhetitek.

A sulimban volt osztálytársam, egy 30-as francia nőci. Fodrász. Ő szokta mostanában a hajunkat rendbe tenni (végre nem a koreai tanoncok). Házhoz jön, jól is vág, bár kicsit sokat beszél, de hogy?

Egy szó angolul, egy szó franciául. Apropó, mit jelent a "komszi-komsza"? -ezt mondogatja állandóan. No de mindegy. Van neki egy 7 éves fia, Kylian, akire már harmadik alkalommal fogunk ezen a héten is vigyázni. Gyakoroljuk a gyerektartást (ezúton minden tiszteletem a gyermekes apukáknak és anyukáknak). Állandóan számítógépezne, meg nem áll, eszik, ugrál, beszél. De legalább már tudom már mi az a powergame.

Aztán történt tegnap reggel, hogy beültünk a barátainkkal egy kocsiba, és némi kávézós kitérő után elmentünk egy naaagy kavicsos helyre. Pontosabban szólva Granite Gorge a neve, mely Cairnstől kb 80 km-re van, túl az esőerdőn, már-már a szavanna határait lehet érezni az oda vezető úton. A hely a múltban aktív vulkáni tevékenységek maradványa, hatalmas és különleges alakú sziklákat maga után hagyva. Nincs sziklás hely patak nélkül, itt is van egy mely keresztül-kasul folydogál, némi emberi kéz segítségével egy gyüjtőhelyen még fürcsizni is lehet -ez most kimaradt. A sziklákon keresztül kb 1 km-es séta-mászó-ugrálú-kúszó útvonal van, melyet nagy izgalomban tettünk meg mind a hatan. Csodaszép hely, csodaszép természeti képződményekkel és egyedi növényzettel. Ezen a hely lakik az a fajta kistermetű kenguru fajta, mely nevéhez méltóan felugrál a kisebb-nagyobb sziklákra is. Etettük is őket serényen, és képzeljétek volt egy anya is, akinek a zsebében kukucskált a kicsi (a képek között láthatjátok is). Sok féle madár is járt arra, valamilyekkel fütyürésztem is, sőt elvileg sárkánygyíkokat is kellett volna látnunk, de hát ugye az pont most nem jött elénk :). Íme egy kis válogatás Máté és Dóri (Ők egy nemrég érkezett pár) és az én képeim közül:

A sziklás túra után meglátogattuk a helyi KFC-t is, de előtte még egy dolog. Máté ötlete nyomán, meglátogattuk a helyi golfpályát, úgy tudta, hogy ott sok vadkenguru van. Már 15 perc szemkifolyós keresgélés után, az utolsó pillanatban "ott van egy" hallatszott. Kissé szkeptikusan, de követvén Mátét nem hogy egy, de legalább 101 vadon élő kenguru nyájba/csordába/gulyába/kondába/csapatba/családba botlottunk. Nagyon sokan voltak, középen egy emberméretű, fekvő öreggel. Volt egy édi kicsi, akinek a lába kilógott anyukája zsebéből, félénken kidugta a fejét, kijött, meglátva minket pár ugrás után vissza akart bújni, de kiesett. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉDIIIIIIIIIII. Aztán végül sikerült visszabújni az oltalmat adó helyre.

Hazafelé még vettünk a helyi banánból. Ezúton szeretném tudatni Csillával (aki a szobában piheg), hogy e bejegyzés írása alatt 3-t megettem, nem bírtam ellenállni :)