VÁROK

Kicsit érzem magamon azt, hogy már hosszú ideje várunk. Rengeteg lelki energiát használtunk fel az elmúlt negyed évben ahhoz, hogy kellőképpen feltudjuk dolgozni a vízum körüli procedúrát. Valahogy az ember ilyen körülmények között másképp látja a dolgokat és akaratától függetlenül változik. Otthon, Magyarországon lakva senki nem tudja elképzelni milyen érzés ez. Persze sokan mondják, hogy "el tudom képzelni milyen nehéz" meg ilyenek. Nem tudják, de ez nem is baj, hiszen teljesen más közeg van itt, más értékrend, más pénz, más fontossági sorrend, minden más.

Rengeteg pénz, rengeteg idegesség, izgalom, megfeszített baráti kapcsolatok, élen pendülő emailek és telefonbeszélgetések és lelki nehézségek. Természetesen ha az ember neki gyürkőzik, ezen is túl tud lendülni, hála a mindenhatónak Csilla+én fogjuk egymás kezét és segítjük egymást mindig.

Változunk, még akkor is ha nem akarunk változni. Ma 4 hónapja várunk a 28 napos elbírálású vízumunkra, 4szeri pótlás után remélhetőleg ma adtuk le az utolsó kiegészítést, és most már hamarosan megkapjuk a választ. Pozitívat. Mást nem kaphatunk, erre készülök. Az biztos, hogy ha látom az email fiókomban az üzenetet, ha felveszem a telefonkagylót vagy ha kezemben tartom a levelet, valamit fogunk csinálni. Utána ordítok egy nagyot. Aztán mondjuk beleugrok a tengerbe is (de csak nyakig, mert még mindig nem tudok úszni).

No meg új blogstílus is lesz, de csak akkor ha megvan a válasz.

Várok.

Update: pont most látom, hogy 1 hónapja is írtam egy hasonló bejegyzést. Mik vannak, el is felejtettem.