ELSŐ HÉT

Az új vízumunk feltétele, egy 27 hetes gyakornoki időszak letöltése, mely rám vár. Az első hét után (sokak kiváncsisága miatt:) megosztom veletek a tapasztalataim.

Kezdjük az elején. Egy szitanyomó cégnél vagyok, ahol elsősorban pólók és textilek tervezését és kivitelezését csinálják. Ha bejön egy ember, aki krokodilt akar a pólóján a pálmafák alatt, a srácok megrajzolják, majd a kiválasztott póló alapra rányomtatják (általában nagyobb mennyiségben).

Az első hét után vegyes benyomások alakultak ki bennem.

1. A nyelvi probléma

Szerencsére nem frusztrálom magam halálra ezen a problémán, próbálok minden szóra figyelni, megérteni és a magam módján válaszolni. Sokszor nem jön össze, de próbálkozok. Szar ez a helyzet, de fejlődni akarok és fogok is.

2. A munka

Elvileg majd nekem is a feladatom az lesz, hogy egyedi pólóterveket kreáljak. A probléma az már az elején kibukott, hiszen 80%-ban kézi rajzokkal kezdik, sajna ez a kézségem nem a legjobb. Én majd próbálom kitölteni a 20%-os űrt, és már vannak tervben új ötletek (erről késöbb).

Az első hét orientációval telt nagyrészben, belekóstoltam az összes folytatott tevékenységbe. Bár a pólók 95%-ának design-ja nem tetszik, nem trendi, nem szép.

Aki ismeri a szitanyomást, nem mondok újat, de aki nem (abból talán több van) leírom röviden mi is ez:

Van mondjuk egy fa, aminek a törzse barna a koronája meg zöld. A grafikus kinyomtatja egy papírra külön a barna részt és külön a zöld részt. Aztán egy fa keretre kifeszített szúnyoghálóhoz hasonló anyagot bekennek egy UV fényre változó lével. Erre a bekent hálóra ráteszik az egyik nyomtatott papírt, majd ezt az egészet fény elé rakják. A fény nem hatol át a nyomtatott részen, ott a lé nem szilárdul meg, melyet késöbb lemosnak. Ezt megcsinálják mindegyikkel. Aztán egy polip szerű gép felső karjaiba beleteszik ezeket a hálós kereteket, és az előzőleg az alsó karokra rakott textilre rácsukják ezt a keretes felső kart. A keretek felső részén festék van, melyet egy szerszám segítségével átsimítanak a hálón, és a festék áthatol azokon a részeken, ahol a nyomtatott rész miatt a lé nem szilárdult meg. Ezt eljátszák annyiszor annyi féle kerettel, ahány féle színből állt a grafika. DONE

Ez a videó nem nálunk készült, viszont szemlélteti az utolsó színfelhordó fázisát a nyomtatásnak.

3. A kollégák

Öt aussie-val dolgozok együtt, mindegyik nagyon rendes, segítőkészek, szerencsére ezzel nem lesz gond szerintem.

4. A környezet

Ez egy fura dolog. A szitanyomást nem tudom hányan ismeritek, de manapság eléggé gépiesítve van már ez a szegmens is. Ellenben itt nem hogy magát a nyomást kézzel csinálják (ami még nem nagy dolgog), de a felhasznált anyagoktól és kiegészítő elemektől kezdve mindent. Furcsa.

5. Az út

A jelenlegi házunktól a melóhely 6 km-re van, melyet minden nap bringával teszek meg. Kicsit néha sok, de nincs vele bajom, jót tesz a mozgás meg szeretek bringuzni is. Az meg hab a tortán, hogy kengurukkal teli tisztások és madarakkal teli fák alatt megyek el, ez külön öröm a szívemnek...

6. Az idő

Minden hétköznal 9-5ig, pénteken 9-3ig van munka (és néha szabadnap...)

Összegezve nem rossz a munka egyáltalán. Ha az agyamnak nehéz nyelvproblémát, ha a kezemnek nehéz rajzolást és ha a lelkemnek nehéz stílusidegenséget sikerül megoldanom, akkor boldog leszek itt. Addig kivárok, küzdök, tanulok, tapasztalok és drukkolok Csillának, hogy megtalálja a legjobb munkahelyet magának!