AZ ÉHES KUTYÁK NAPJA

Egyik nap megyek munkába, van a bringaúton egy éles kanyar egy kis szakadék mellett, ami kerítéssel van bekerítve. Lejtős az út, megyek vagy harminccal ott. Hát persze, hogy pont a kerítés között, a kanyarban kell találkoznom a szembejövővel (akit persze nem láttam -ő se engem, hisz a kanyar éles, beláthatatlan): Szenvedve kikerüljük egymást.

Szállnak le buszról az iskolások, autópályán átszaladva mennek a túloldalra. Egy kis részen hazafelé a bringaút helyett a highway bringasávját használom. Hosszú 1 km-es belátható út van előttem, a gyerek ott áll már vagy fél perce, csomó kocsi jön egyfolytában. Persze, akkor kell a kiscsávónak átsprintelni, amikor Csabi arra jár és a táskáját megsuhintom mert nem tudom kikerülni. Nem futott elég gyorsan.

Megyek ma a bringaúton, semmi nem zavar. Egy idő után jön egy kis patak, rajta egy híd, ami persze keskenyebb mint a normál bringa út. Mit ad isten, jön velem szembe egy másik bringás és pont a hídon kell találkoznunk, persze alig férünk el egymás mellett, jó röhögünk rajta :).

Megyek tovább. 2 km-en keresztül csak erdő mellett megyek, ami közepén van egy bekerített 20 méteres telek, rajta autókijáró. Mi történik? Pont abban a pillanatban kell kijönnie, amikor az első kerekemmel a kapu vonalához érek.

Csinálom a tervezésem délután. Pont a legmacerásabb résznél vagyok, 35 különböző sportoló nevet kellett írnom különböző számozásssal, amikor áramszünet lesz. HÁHÁÁ! Nem szívattál meg a szívós munka kellős közepén (mondom magamban), van biztonsági akksi, ami bírja egy jó ideig. A 35- ös számot leírva, az egeret a mentés gomb felé irányítva kikapcsol a gép. ANYÁD :)

Fél 1 ideje kajálni. Megyek az ebédlőbe, ahh, a kolléga melegít a mikróban, jól van, megyek vissza 5 perc múlva.

Szendvics a kézben, egyet lépek, telefon csörög. A drágám az.

3 perc után vissza a szendóhoz, be a konyhába. Na, most a másik melegít. Újra 5 perc.

Jól van bazzeg, inkább dolgozom.

A fenti áramszünet hatására kiújult az éhségem, jól van, együnk végre, irány a mikró.

FIGYEEEEEELJ! Nincs áram, nincs mikró.

Hideg marad a szendvics.

Jövök hazafelé. Nem hiszed el. Ugyanaz a híd, ugyanaz a szitu, UGYANAZ AZ EMBER!

Már az utcánkban vagyok. Már csak két ház. Jön a szomszéd a garázsból ki a jeep-jével, persze hogy nem lát és egy c-betűt kell hirtelen leírnom, elkapva a kormányt. Erre azt mondja OHH SORRY.

Semmi gond.

De egy ilyen nap után?!

(ui. Csilla megy ki a konyhába, megfőzni a tegnap vásárolt csirkecombokat a kutyáknak.

Nem főzi.

Lakótársunk fokhagyma és fűszerek társaságában, a sütőben pirosítja a kutyák vacsoráját.

Szerinted?! )