Egy óvatlan pillanatban, amikor ma a Crystal Cascade-nél sétálgattunk, rám szállt ez a gyönyörűséges pillangó. Felröppent és vissza szállt. Utána a fejem körül körözött, majd eltűnt. Pár perc és újra ott volt, a kezemre szállt, majd finoman átvettem az egyik ujjamra.
Ott megnyugodott. Nem zavartatta magát, hagyta magát fotózni. Aztán hess, eredj utadra, de nem szállt el. Oké, akkor jöhetsz velünk egy darabon. És jött. Láthatóan jól érezte magát, mert néha felröppent, egy-két kört tett, de csodák csodájára visszajött az én ujjamra. És jött velem tovább. Alig hittem a szememnek. Csabi és a barátaink ámultak nagyon, a kezem szagolgatták, hogy mit érezhet rajta a pillangó, mindenféle ph értékről beszéltek. Ők nem tudták, hogy ez a barátság :) Figyelmeztettek, hogy nem szállhat be velem a kocsiba, elbúcsúztunk.
6 Megjegyzés:
ki az aki nem szereti az ilyen potyautast az autojában
Csilla anyád írta az előbbit
Tyűha, asszem valakik:) megtanultak hozzászólást írni. De jóóó:)sok puszit küldök haza!
Pedig tündéri barát :)
Már az is nagyon komoly önmagában, hogy így összebarátkoztál egy lepkével, de hogy ráadásul még ilyen gyönyörű is volt... *irigykedő szmájli*
a szép szépre száll :)
Megjegyzés küldése