Valamiért szerencsés voltam, mert nagyon-nagyon sokáig egy darab rossz fogam sem volt. Próbára tettem folyamatosan "őket", ettem (eszek?) én mindent ami finom :). Aztán néhány évvel ezelőtt arra keltem, hogy olyan irtózatos fogfájás gyötör, mint olyan nem is létezhet. De létezett, úúú de mennyire... Hónapok teltek el, hiszen én örököltem felnőtt fejjel is az a gyerekes vonást, hogy a fogorvostól félni kell!!! MUSZÁJ, hisz ő gonosz és fájdalmat okoz mindig. Na, erről a hülyeségről a kiutazásunk előtt pár hónappal sikerült egy másodpercre meggyőznöm magam, amikor ismért olyan fájdalom öntötte el az egyik hátsó fogamat, hogy ihaj. Elmentem a körzetihez, aki valami irdatlan módon egy megdagadt íny részt a kis eszközével elkezdett nyomni. Nyomta az mint ha ettől függne a saját élete. Adott gyógyszert, hogy a gyulladt íny regenerálódjon, meg mondott ezt-azt. Szerintetek elvette a kedvem az egész fogorvoslátogatástól?
Ez után volt még egy kör, de az már Csillával, nem körzeti, hanem magán rendelő, nem fehér padok hanem bőr kanapék, nem csúnya bibircsókos banya, hanem viccelődő bácsi. Itt csak a röntgenig jutottunk, mert bevallom férfiasan, megijedtem, hogy volt 2 lyukas fogam meg még fogkövet is akart eltávolítani. Erre aztán a régi élményeknek köszönhetően jól eltávolítottam én őt az életemből. Csilla jól le is ...szott... Körülbelül innentől kezdve valahogy rohamosan romlott egy-két fogam, ezzel együtt valami meg is változott bennem. Belül. Nem kell azt hinni ám, hogy fogatlan fekete maradványokkal a számban éltem, dehogy. Csak a tudat, hogy van valami gond azzal, amitől félek, rémisztő volt.
Ezek után jött ugye AU, jöttek a spórolós napok, hetek, hónapok, amikor még gondolatban sem fordult meg a fogorvos, a fogfájás néhány havonta elég volt. Aztán mostanra az egyik fogam, ami még látható helyen is van, valamiért lyukas lett, de olyan gyorsan történt minden, hogy magam sem hittem el. Fejbe rúgtam volna magam legszívesebben, hogy 29 évesen ennyire idétlenül viselkedtem és nem voltam képes túllépni a gyerekes félelmeimen. Aztán döntöttem. Kb egy hónapja egy többek által ajánlott lengyel doktornőt munkaidőben felhívtam, adjon már időpontot. Aznapra adott is. "Hohohooo, ennyire azért ne siessünk" -mondta a kicsi ördög a fejem fölött... Másodperc sem telt el, mondta, hogy mégsem jó, de két napra rá van időpont....
És aznap este már a váróban gondolkoztam, mi is következik. Féltem. Pedig csak egy felülvizsgálat lesz és röntgen, semmi más. Fél óra múltán elmondta a tény állást, pár lyukas fog, egy gyökérkezelés és sajnos egy húzás mindenképpen. Igen, azt kell húzni, ami anno, először életemben fájt. Örök emlék, csessze meg. Kifele menet már új időpontot is kértünk, legközelebb fogtisztítást csinál, hogy szokjam a szájban nyúlkálást. Ez után belevágtunk a közepébe, gyökérkezeléssel folytattuk.
Az érzéstelenítés beadása előtt Csilla segítségével a doktornő még egy ki babazselét is odakent, hogy az injekciót se érezzem. Finom volt, epres. Esküszöm, az egész alatt egy pici fájdalmam sem volt, sőt, utána sem. Pár napja A Bűnös Fogtól is megszabadított (ez a procedúra sokkal rosszabb volt mint az előzőek, de közel sem kibírhatatlan). Csilla még meg is jegyeztem hogy a kezelés után, a kasszánál történő procedúra sokkal fájdalamasabb... Hát van benne valami... Jövő héten még az egyik temporary tömést megcsinálja véglegesre, majd még 1x - 2x vissza kell menni, de kb ennyi.
A félelmem legyőztem. Utálom magam, hogy csak mostanra, de hát jobb később mint soha.
A leckét megtanultam.
A bejegyzést írta: CSABI
Dátum: 2011.09.22.
1 Megjegyzés:
Én is megyek kedden, brühühü. És bizony én is leginkább a kassza fájdalmától félek. Ironikus, hogy egy vagyont fizetünk azért, hogy szétkínozzanak.
Megjegyzés küldése