TELEFON

2000 decemberét írunk. Havazik, hideg van, héven ülök. Kezemben egy discman, benne egy CD pörög. Nézek ki az ablakon és azon gondolkozom, hogy fog telni a karácsony. De hát hogy telhet egy karácsony? Családdal, fenyőillattal bejárt meleg szobában, étellel az asztalon. Ez egy olyan átlagos, ideális helyzet ugyebár. De az új évezred első karácsonya nekem nem olyan lesz mint az ideális. Hiszen egyedül vagyok és sosem töltöttem még egyedül ezt az ünnepet. Jó persze, az unokatesómék, barátok meghívtak magukhoz, de hát mégis, az olyan .... izé... Na mindegy, lesz valahogy.

Lassul a HÉV. Nincsenek sokan a kocsiban, 8-10 ember ülhet szerte szét, abból egy öreg néni már az előző megállónál felállt és beállt az ajtóba, hogy időben leszállhason. Én az ablak mellett a párkányon könyöklök. Bájos női hang mondja regedt hangszóróban: "Sashalom megállóhelyre érkeztünk". Szinte meg sem álltunk, mikor az idegesítő sípolásra az ajtók be is csukódnak. Kicsit ránt a hév, kattognak a kapcsolók a kocsik végében, ismét elindultunk. Még mindig bambán bámulok ki ablakon, át a túloldalra, ahol a sötétben meglátok egy zölden világító táblát. Jaj, új bolt nyílt, pont láttam a tévében tegnap a reklámot.

December volt, karácsony és születésnapom közeledett, fizetésem is holnap a bankszámlán lesz. Kikapcsoltam a discmant és gondolkodtam. Gondolkodtam egész hazáig. Gondolkodtam egész este, majd másnap a munkában a műszak végéig. Megint sötét volt, pedig még csak 5 órához közeledtünk. A női hang a héven ismét bemondta: "Sashalom megállóhelyhez érkeztünk". És leszálltam. Sosem szálltam még itt le. Átbattyogtam a túloldalra, benéztem a zöld táblás bolt kirakatába. És megszerettem. Első látásra. Igaz, hogy több mint egy heti fizetésembe került, de akartam azonnal. Ránéztem a karórámra (akkor még volt), 5 óra múlt 3 perccel. Ránéztem a táblára: nyitva 5 óráig. De nem hagytam annyiban, a kilincshez nyúltam. És kinyílt. Az eladó mondta, hogy zárva vannak már, de én erősködtem, hogy még engem, szolgáljanak ki, vásolni szeretnék. Fogok. Nekem könnyű választani.

Közel fél órás papírmunka után kezembe kaptam egy fehér nejlonzacskót, benne egy dobozzal. A dobozban benne életem első mobiltelefonjával. A legszebbel, amit addig valaha láttam. Szép formájú, vagány sötétszürke és antenna nélküli!!! Beleszerettem. 

És aztán jött a karácsony. Szenteste kezemben fogtam a telefonom, melyet úgy szorítottam, mintha egy kapocs lett volna múltam és jövőm között. Egész este a markomban volt, vártam, hogy csörögjön a szentestére beállított karácsonyi dallam. Vártam, hogy felhívjanak, vártam, hogy kellemes ünnepeket mondjanak. Vártam, hogy hozzám szóljanak, vártam egy szót, melyet a szívem annyira kívánt. Természetesen tudtam, hogy nem fognak hívni, de lehetőség megvolt, hiszen megadtam. Úristen, mennyire szar karácsony volt az.

Sosem voltam megszállottja a mobiloknak, de szerettem ha szép az a kütyü. A második telómat ezért vásárlás után egy ismerős felturbózta, hogy a gyári sárgás-fehér világítás helyett KÉK fénye legyen. Nagyon vagány volt, imádtam sőt volt jó pár borítás is különböző színben, amit tudtam cserélgetni. Aztán egy saját házibulin lába kelt sajnos. Mondjuk az egyén, aki magáévá tette, okos volt, hiszen a töltőt is felmarkolta. 

A szükség hozta vásárlást kihasználva fantasztikus telefon követte a kéken világító csodát: színes kijelzős mobiltelefon. Annyira hihetetlen volt, hogy ilyen lehetséges :))). Szép elegáns ezüst volt, kamera volt a hátulja. KAMERAAAA :). Tudtam vele wapolni, játékot letölteni. Nem tartott sokáig a PannonGSM sim kártya, hisz átpártoltam az újonnan bejött Vodafonehoz valamiért. Aztán ez a teló eladósorba került. 

Ezek után pedig az a teló következett, ami már a Föld túl felére is elkísért engem. Sokat szolgált, rengeteget megélt eszköz volt, sok új "ruhát" vettem neki, párszor landolt a földön is... Szegény szerkezetet sok-sok éven át nyüstöltem, talán túl sokáig is, a végén már nagyon utáltam a nem -vagy alig- működő gombokat.

Aztán pár napja engem is utolért a technika :))) Okostelefon került a kezembe, sajnos már nem NOKIA, hiszen szerencsétlen cég nagyon lemaradt a versenyben. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre a piacon nem nagyon van szép okos telefon, ezért a választás könnyű volt. A legolcsóbb és leg "nem" csúnyábbra esett a választás. És ha Magyarországon élve a finnektől vettem, akkor Ausztráliában lakva döntsünk a tajvaniak mellett. Na jó, ez nem igazán így ment, a lényeg, hogy HTC lett a befutó. 

Eddig jók a tapasztalataim vele, bár az telefon "okos" oldalát eddig nem nagyon használtam ki. Bár ma pont megnyertem a segítségével az Ebayen egy aukciót :). Meg egy kis nyomkodás után szinkronizált mindent mindennel, a kalendáriumom most tele van gmailes, iwiwes, facebookos meg az isten tudja milyen emberek születésnapjával. Tegnap megérkezett hozzá egy tok is, nehogy megismételjem a törés próbát a jövőben ;). Végezetül itt van a leírtak után képekben is az én telefon evolúcióm.

Mit se mondjak, érdekes látni így egyben "őket" :)

A bejegyzést írta: CSABI

Dátum: 2011.10.01