SZAVAK

Vannak olyan helyzetek az életben amikor az ember úgy érzi, igaza van, de akivel szemben gondolja ezt, az meg egy köcsögnek tart. Meggyőzni nem lehet, hiszen ész érveket felhozni vagy folyamatos nyomással az igazunkat erőltetni nem mindenki erőssége. Az enyém sem.

Az emberek általában tisztelik a tanárokat, hiszen sok gyerek fejlődése tőlük függ és általában ugye okosak is. Tisztelik az orvosokat, mert gyógyítanak, tisztelik az asztalost, meg gyönyörűeket alkotnak egy darab fából. Tisztelik a mozdony vezetőt, mert hogy mennyire "erős", és tisztelik a tűzoltókat mert bátor mindegyik. És ez így is van jól, minden szakma egy kihívás és egyedi nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap.

De mi a helyzet azokkal, akik nem a fát munkálják, akik nem vívnak élet-halál harcot a tűzzel vagy nem állnak készen megoperálni egy lábtörött emberkét bármikor? Jelenleg én is ezek közé tartozom (akik asztal mellett dolgoznak, még ha ez nem is volt mindig így), de az elmúlt években a munkám nagy része kétségtelen, hogy ülve (kisebb része fekve vagy sétálva) történt.

Csak azért, mert kizárólag az agyamat, ceruzát és számítógépem használom a munkám elvégzéséhez, kérdem én, kevesebbet ér az én szakmám? Kevés olyan szakmát tudnék említeni például, ahol a legnagyobb ellenség az idő. Az enyém hatványozottan ilyen. Időre kell mindent csinálni, az idő gyors, szigorú és nem áll meg akkor sem, ha nincsen egy épkézláb gondolat sem. Újat létrehozni, újat kitalálni, átgondolni, tervezni és megvalósítani közel nem annyira könnyű, gyors és egyszerű mint néhányan azt gondolják. (Itt egy video, amit a napokban találtam, pont idevág)

Rajzolni kell valamit? Megvan percek alatt. Mit kell ezen dolgozni heteket -kérdik sokan. De közülük senki sem lenne képes létrehozni minőséget. Az iskola egy dolog, más a gyakorlat. A tudás, amivel komplex dolgokat lehet megtervezni minden egyes tervező legeslegfontosabb értéke, legdrágább, megfizethetetlen eszköze.

Azaz más szempontból nézve igenis megfizethető. De ezt sem gondolják sokan így. "hé haver, dobj már össze egy logót, legyen már benne az meg ez meg kék pötty és és egy vonal + még azt is oda kéne írni, 10 perc az egész, ugye barátom"? És ezek után hogy magyarázzam el, hogy az 1 perc az napok, hogy a "barátom" az meg 200 dollár?  Egyszerű erre a magyarázat "némi kattintgatás, egér ide-oda", hát akkor ne kérjen már senki pénzt érte, főleg, ha havernak lesz. Egy laikus így látja.
Még ha élvezettel is dolgozik nagyon sok ember a saját szakmájában, ez az a pont, amikor az erőfeszítések és a beleadott munka honorálása elengedhetetlen. És itt természetesen nem az előre letárgyalt baráti munkákról van szó, melyek teljesen más lapra tartoznak.

A készség és ismeret, ami a mindennapokban grafikai tervezéshez kell, az hosszú évek és kemény munkák sorozata alatt formálódott (és formálódik folyamatosan). A szép grafikában nem csak az a pár óra vagy nap van, amit beleölünk, hanem több száz óra, amennyi idő alatt mi arra a szintre képeztük magunkat. Ötleteket, érzéseket vizuális tervekké alakítani nem egyszerű dolog, hiszen látni és érezni kell, ami az adott feladathoz a leges legjobb.


A bejegyzést írta: Csabi
Dátum: 2011.11.08.