A Legendás 60 Százalék
Kifejezetten követelőzős fajta a magyar, közte én magam az egyik legkövetelőzőbb. Naponta elmondtuk még otthon, mikor az étteremben nem volt tökéletes a kiszolgálás: “bezzeg nyugaton a vevő a király, még a seggét is kinyalják”. Ugyanis mi magyarok mind meg vagyunk róla győződve, hogy ha egyszer a nehezen megszerzett pénzecskénket valakinek önként odaadjuk, akkor annak kutya kötelessége lemenni kutyába a 100 forintos megtiszteltetéstől. Így aztán kifejlesztjük ezt az elvárás-rendszert, hogy ha már egyszer én fizetek (30 forintot egy pogácsáért), akkor az márpedig legyen frissen készítve Jamie Oliver keze által és beszéljen hét nyelven, különben az rablás lenne. Gilti ez csardzsd, én is így éltem, így gondolkoztam.
Aztán az ember megjön ide, Ausztráliába. Hát ha azt hitted, hogy itt a vevő a király, akkor nagy pofáraesés lesz. Pont ahogy én is pofáraestem. A végével kezdem: Ausztráliában az elfogadható határeset: 60%. Nézzük a példákat.
Bár. Barátainkkal az éjszakában, én kértem egy tequilát. Ki is hozták, így magában. Mondom a pincérnek: kaphatnék egy gerezd citromot meg sót? Persze. És mit hoz ki? Egy gerezd citromot meg borsot! És mi úgy röhögtünk, ahogy csak egy elkényeztetett európai tud. Eltelt még fél óra, a hely zárni készült, ekkor megszólal David barátom: szóval akkor a hot chocolate shot-omat már nem fogom megkapni – ugyanis bő 40 perccel korábban ő ezt rendelte.
Innentől kezdve elkezdtem figyelni. Ingatlan ügynökség, kislány kérdezi tőlem: kávé vagy tea? Mondom neki: kávé feketén, no sugar. 5 perc múlva megjön egy fekete teával, se cukor, se tej. Ekkor kezdtem kigyúrni az elméletet. Ha hozott volna nekem egy kiflit, akkor nincs meg az 50%, mert nem folyékony. De mivel folyékonyat hozott, ez már legalább 50%. Még koffein is volt benne, legyen akkor 60%. És ha a 60% megvan, akkor már nagyjából ki lettél szolgálva, és pofa be.
Nem sokkal ezután be kellett állíttatnom a futóművet. Visszakaptam a kocsit és a kormány olyan 5 fokkal balra állt. Gondoltam magamban: hát először a kormányt hozzuk egyenesbe, utána kezdjük a futóművet hozzáállítani. Vissza is mentem a műhelybe, hogy a kormány nincs középen. Ők meg nem értették. „Húz a kocsi valamerre? Nem húz. Akkor mi a baj? Hát hogy a kormány nincs középen. Hát, nem értem, de ha akarod, megcsináljuk újra.” És meg is csinálták. Elölről az egészet. Visszakaptam, és a kormány (láss csodát) most 5 fokkal jobbra állt. És nem viccelődtek, nem gúnyolódtak, hanem frankón megcsinálták újra. Ekkor már sejtettem, hogy vissza kell venni az elvárásokból.
Innentől kezdve már figyeltem, és nem is nagyon vártam több, mint 60%-os találati arányt. És tudod mit? Működik. Ez egy más kultúra. Itt nincs az a precíz, kritikus elvárás. Ne azért menj étterembe, hogy lenyűgözzenek és elkápráztassanak, mert nem fognak. Menj azért, mert szép helyen van, mert gyönyörű a háttér, és számíts rá, hogy a kaja valszeg elég szar lesz. De nem kajálni járunk étterembe (itt), hanem mert szebb, mint otthon. És itt indul a hozzáállás transzform.
Aztán amint lezajlott a culture shock, az ember az új szemszögéből máris máshogy látja a dolgokat. És máris a magyar alaposság és igényesség néz ki olyan szőrszálhasogatásnak, mintha az étteremben a kólát is úgy kérné az európai, hogy az legyen 6 fokos, és ha 5 vagy 7, akkor máris lehet felháborodni, hogy nem vagyunk rendesen kiszolgálva.
És ha őszinte akarok lenni: 5 fok vagy 7 fok, tényleg olyan fontos a különbség? Ha Ausztráliában akarsz élni, akkor meg kell tanulnod úgy látni, hogy 5 és 7 fok között nincs nagy különbség. Tea vagy kávé, elég közel vannak egymáshoz. És ha a kormány 5 fokkal balra áll, akkor az semmi gond, hiszen a kocsi legalább nem húz egyik irányba se. Ez a titka a 60%-nak.
A lusta/alul képzett/igénytelen ausztrál nem is fogja érteni, hogy mi a bajod, ha nem elégszel meg egy 60%-os sikerrel. Mert itt az egy teljesen elfogadható és tiszteletre méltó sztenderd.
Szóval mit jelent ez minden egyébre is vonatkoztatva? Azt jelenti, hogy ha mindent csak 60%-osra csinálsz, akkor örökre megbecsült leszel a munkádban. És ez elég nagy kedvezmény, ha az ember szeretne egy kicsit lazítani. Éljen Ausztrália, éljen az igénytelenség és a kényelmes meló! :-)
A bejegyzést írta: Zoltan Vandulek
-------------------------------------------------------------
A SZABAD MINDENT PROJEKT EGY SOROZAT, MELY KERETÉN BELÜL BARÁTAINKAT ÉS ISMERŐSEINKET KÉRJÜK MEG EGY TÖRTÉNET ÍRÁSÁRA, EZZEL GAZDAGÍTVA ONLINE NAPLÓNK SOKSZÍNŰSÉGÉT. A VENDÉGBLOGGEREK ÍRÁSAIT IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.


4 Megjegyzés:
Sziasztok!
Nagyon megörültem, amikor megtaláltam a blogotokat! Jó tapasztalni, hogy a megérkezésetek után nem hagytátok abba az írást! :-)
Mi is most készülünk Brisbane-be. Elvileg, jövő tavasszal letesszük a lábunkat a messzi-messzi Aussie-ban :-)
Üdvözlet még Magyarországról! :-)
Keep in touch,
Zoli és Szilvi
Kedves Zoli es Szilvi!
Sok szerencset kivanunk Nektek es varjuk az ujabb blog bejegyzeseket, beszamolokat.
cheers,
Cs&Cs
Amíg az ausztrálnak a 60% az elvárási szintje, addig a magyarnak a 110%. Ez talán a két véglet. Kommentként hosszú lett volna ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, ezért "kommentként" megtaláljátok itt:
http://mofarguru.blogspot.com/2011/12/magyarok-nagyvilagban.html
Őszintén megvallva nekem ez a 60-110% még nem tűnt fel nagyon, bár az tény, hogy volt már példa a "no worries" kereskedelembe átültetett verziójára...
Mindenesetre András, köszönöm a bejegyzést, jó volt a Te szemszögedből is látni a dolgokat...
Megjegyzés küldése