GONDOLATOK IBOLYÁTÓL

Szeretek blogot olvasni. Az egész akkor kezdődött, mikor kb. 3 éve egy kedves ismerősöm és családja elhatározta, hogy Ausztráliába költöznek. Ekkor hirtelen megvilágosodtam, hogy ez nekem eddig hogy-hogy nem jutott az eszembe?? Vadul kerestem az információkat a neten, közben számos jobbnál jobb blogra bukkantam, többek között a Tiétekre is.

Nagyon sok hasznos információt, személyes élményt és tapasztalatot osztottak meg ezek a blogok, amiért köszönet jár. Beengednek az életükbe, időt és fáradságot nem kímélve életben tartják a blogot, reagálnak a kommentekre, miközben nap mint nap meg kell küzdeniük valami új dologgal. Mert nem hiszem, hogy az élet egy másik földrészen csupa móka, kacagás, kirándulás és barbi. De nagyon jó érzés azt látni, hogy vannak olyan bátor emberek, akik belevágtak az ismeretlenbe, kockáztattak és sikerülhet felépíteni egy új életet.

Magamban, legbelül kicsit irigyelem őket, amiért ilyen bátrak, és sajnálom, hogy nekem már nemigen lesz lehetőségem erre, így Ausztrália csak a nagy álom kategória marad. Majd a gyerekeim..., remélem.

Általában a napi rutin része, hogy kedvenc blogjaimat megnézem, és nem kis izgalommal várom, mi történt velük. Szinte személyes ismerőseimnek tekintem őket, hiszem némelyikükről többet tudok, mikor a velem szemben ülő kolléganőről. Akikkel pedig valamilyen szinten felvettem a kapcsolatot, azokban kivétel nélkül kiváló és értékes emberekre találtam Cairns-ben (szia Gréta!), Ausztrália egyéb vidékein (szia Ági!, szia Tünde!) és pl. Angliában (szia Hella!) is.

Ha jól emlékszem, először akkor vettem a bátorságot, hogy írjak Nektek, amikor a cairns-i könyvtárról szóló bejegyzés készült. Merthogy én is könyvtáros lennék Budapesten, és a könyvtárak témája általában nem egy központi témája a blogoknak. Mintha személyesen nekem íródott volna a bejegyzés, nagyon nagy örömet okozott a könyvtár fotójával illusztrált kis tudósítás. El is képzeltem, milyen lehet ott dolgozni..., megnéztem a honlapjukat, szóval sokat kaptam ettől az írástól és természetesen nagyon kedves választ kaptam Tőletek a kommentemre.

Ahogy említettem, napi szintem követem az életeteket, így értesültem róla, hogy Csilla egyik fotóját beválogatták egy magyarországi fotópályázatra. Különösen érdekelt a dolog, mert egyrészt én is nagyon szeretek fotózni, másrészt mindig nagyon figyelemre méltó felvételek kerülnek a bejegyzéseitek mellé.

Munkám során a nemzeti könyvtárba beérkező könyveket dolgozom fel, adatbázist és bibliográfiát készítünk. Így nagyon sok könyv átmegy a kezeim között, évente akár 15ezer is. Közülük nagyon sokra emlékszem valami miatt, még akár olyanokra is, amik évekkel ezelőtt voltak soron. Amikor a múlt héten feldolgozásra megkaptam az aznapi adagot, csak egy pillantást vetettem rá, hiszem a leírás során úgyis alaposan át kell forgatnom minden dokumentumot. És amikor a kezembe vettem az Ausztráliáról és Új-Zélandról szóló képes albumot (amiket egyébként is szeretek átlapozni magáncélú érdeklődésből is, nemcsak szakmai szemmel), fura izgalom töltött el. Azonnal a tartalomjegyzékhez lapoztam, és igen, ott volt az ismerős név: Lőrincz Csilla. Azonnal ismerős volt a fotó, hiszen a blogon is látható volt, és bár jobbnál-jobb fotó kerültek be a könyvbe, számomra a Barron Falls-ról készült kép a legszebb és legkedvesebb, mindig oda lapoztam vissza. A szerkesztőnek is bejött a kép, hiszen a borítófedélen is ott van, szembetűnő helyen.

Gyorsan készítettem pár képet és gondoltam, elküldöm Nektek, hogy megosszam az örömömet Veletek.

Külön köszönet érte Nektek, hiszen Nélkületek ez a könyv is csak egy lett volna a sok közül, de így különös gonddal készítettem el a munkát. (Egyébként is, de ez most mégis más volt). És most itt vagyok, hiszen kaptam egy nagyon kedves felkérést ennek a bejegyzésnek az elkészítésére. Örülök, hogy ily módon én is része lehetek a blognak, és kicsit közelebb érzem magam Ausztráliához és hozzátok. És nagyon remélem, hogy még nagyon sokáig olvashatok érdekes dolgokat szebbnél szebb fotókkal illusztrálva Veletek kapcsolatosan.

A legjobbakat kívánom Nektek, hozzá egészséget, kitartást!

Szeretettel: Ibolya

A bejegyzést írta: Szopkóné Lázár Ibolya

-------------------------------------------------------------

A SZABAD MINDENT PROJEKT EGY SOROZAT, MELY KERETÉN BELÜL BARÁTAINKAT ÉS ISMERŐSEINKET KÉRJÜK MEG EGY TÖRTÉNET ÍRÁSÁRA, EZZEL GAZDAGÍTVA ONLINE NAPLÓNK SOKSZÍNŰSÉGÉT. A VENDÉGBLOGGEREK ÍRÁSAIT IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.