GONDOLATOK ANITATOL

Cairns-i irodámban ülve 3 napja azon gondolkodom, hogy tegyek eleget Csilla és Csabi megtisztelő felkérésének, hogy írjak a blogukba. Minden körülöttem mozgó és hozzám közelálló személyt megkérdeztem, miről is írhatnék.  Izgatottan vártam az ötleteket, de semmi kézzel foghatóval nem szolgáltak. Aztán rájöttem, engem kértek fel, nekem kell írnom és eszembe jutott két különös sztori a blog írással és olvasással kapcsolatban, amit úgy gondoltam érdemes megosztani másokkal is, név nélkül.

Munkámból kifolyólag, rengeteg emberrel találkozom és találkoztam Magyarországon is, akik Ausztráliába szeretnének jönni tanulni, dolgozni, élni…
Legtöbbjük szinte azt sem tudja, hol van Ausztrália, csak tetszik neki a távolsága, misztikuma és elérhetetlensége. Másik felük pedig annyira beleéli magát abba, hogy mindenáron itt szeretne lenni, hogy utána olvasnak minden egyes eseménynek ausztráliai magyarok blogján, minden fórumon regisztrálnak és percenként figyelik a változásokat.

Egyik különös esemény részeseként kicsit megijedtem. Cégem 2006 óta tevékenykedik Magyarországon, 2008-tól pedig Ausztráliában is. Az ötlet, hogy oktatásszervezéssel foglalkozzak, életem első Ausztráliai útja során, 2005-ben pattant ki az agyamból, mikor meglátogattam legjobb barátnőm. Ő 2004-ben költözött Brisbanebe férjével. A 4 hetes nyaralás első napján tudtam, én itt akarok élni, de ez akkor lehetetlen volt. Ők akkor majdnem fél éve éltek már Ausztráliában és számomra még nagyon új dolgot csináltak, azaz blogot írtak életükről. Leírták a nehézségeket, könnyedséget, a barátságok kialakulását, a munkakeresés szépségeit és természetesen a túrákat, ha valaki Magyarországról meglátogatta őket. Minden kirándulásunk bekerült a történetek közé. Tetszett, ahogy fogalmaznak, hogy mindent tudok rólunk, még ha Magyarországon is éltem. Sikereik, ügyfeleink sikerei is lettek. A blog megkönnyítettek a diákok döntését, hisz élő valós történetet olvashattak, szerepet játszott életükben és a vízum ügyintézésünkben is segítségünkre volt.

A cég reklámozása végett egy évvel később, szórólapokat gyártattam Magyarországon az egyik 3 napos nyelvi- és utazási kiállításra. Nagy nehezen találtam egy céget, aki a kérésemnek megfelelő extrém méretű és formájú papírok gyártását elfogadta e-mailben és sor került a személyes találkozásra is. Az ügyvezető igazgató egy szimpatikus fiatalember, már az irodájában várt  és kérte picit legyek türelemmel, míg kollégája is megérkezik. (Hozzáteszem, mint utólag megtudtam, neki köszönhetem, hogy elvállalták a prospektusaim gyártását). Egy újabb öltönyös úr lépett a szobába, kezet fogott velem és megkezdődtek a tárgyalások.  A beszélgetés során kiderült, hogy a kolléga, évek óta próbál Ausztráliába kijutni, bevándorolni, de a ponthatárok folyamatosan ellene szóltak. Szó-szót követett, szóba jött a blogok olvasása. Elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy a kinti magyarok megosztják életüket és lehet belőle tanulni, ötleteket venni. Én is örömtelin meséltem, hogy cégünk egyik főszereplője is blog írásra szánta magát és leírja a fontosabb eseményeket az életében. Míg egyszer szóba jött barátnőm és férje blog neve. A fickó – aki abban a pillanatban csöppet sem volt úr a szememben - igen boldogan felkiáltott, hogy összerakta a képet és akkor én vagyok az az Anita, aki a 2005-ben volt először, majd nem sokra rá még egyszer nyaralni Ausztráliában, Brisbaneben. Majdnem, hogy percre pontosan elmondta, hogy hol voltam, mit csináltam pihenésem ideje alatt. A barátaim nevet oda vissza tudta és úgy beszélt az eseményekről, mintha Ő is részese lett volna, mintha átélte volna. A frász tört rám….

A blog az én felfogásom szerint – maradi - a rokonoknak és barátoknak szól. Megkönnyíti a távolságot és a családnak szóló történetek többszörös leírását. Aztán rájöttem, a mai világban az internet és a Facebook korszakában, már nincsenek titkok, cégünk működésében is nagy szerepet játszott.  Ha valakinek ez kell, egy „lökés”, mely talán az életét megváltoztatja – főleg ha jó irányba - akkor miért is ne olvashatná el mások csodálatos írásait.

Én mindig olvasom Csabiékét,de ígérem, nem fogom élni az életüket. 
A szórólap gyártás amúgy létre jött. A fiatalember tudomásom szerint azóta már, ausztrál állampolgár a családjával. Hogy itt élnek e még nem tudom, utoljára 2010 közepén beszéltem vele. :)

-------------------------------------------------------------

A SZABAD MINDENT PROJEKT EGY SOROZAT, MELY KERETÉN BELÜL BARÁTAINKAT ÉS ISMERŐSEINKET KÉRJÜK MEG EGY TÖRTÉNET ÍRÁSÁRA, EZZEL GAZDAGÍTVA ONLINE NAPLÓNK SOKSZÍNŰSÉGÉT. A VENDÉGBLOGGEREK ÍRÁSAIT IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.