Azt hiszem ez a téma megér egy bejegyzést, tudniillik mindketten úgy érkeztünk az Óperenciás tengerre, hogy antitalentek vagyunk az úszást illetően...igen ciki:)
Én valahogy-valamiért sosem tanultam meg, bevallom féltem is a mély víztől, Csabi állítása szerint tudott gyerekként, csak elfelejtett (hehe).
Most viszont, hogy tengerparti városban élünk, erős elhatározásunk, hogy úszni tanulunk. Kisebb-nagyobb próbálkozásaink az itthoni medencébe sikerrel jártak, én már átúszok az egyik végéből a másikba..kicsit félve, kicsit bénán, de a lényeg, hogy a lábam nem ér le az aljára (megjegyzem a víz max.1.40 m mély).
Nagy öröm ez számomra, mert mindig azt gondoltam felnőttként már nem tudok megtanulni, mint, ahogyan anyukám soha nem tudott megtanulni biciklizni.
Hasonlóan vagyunk a mindenféle tengeri herkentyűkkel.Csabi csak akváriumba szereti látni, de megenni nem.
Én szívesen megeszek egy finom paprikás lisztben sült halat, viszont rákok,polipok, homárok, osztrigák kíméljenek.
Ha már az úszás témánál tartok...még mindig "úszik" az internetünk is, már egy hónapja itt vagyunk, de még mindig a szolgáltatóra várunk.Eszembe jutnak Ervin bölcs szavai miszerint ebben a városban senki nem siet sehova!
..de mi úszunk..
Én valahogy-valamiért sosem tanultam meg, bevallom féltem is a mély víztől, Csabi állítása szerint tudott gyerekként, csak elfelejtett (hehe).
Most viszont, hogy tengerparti városban élünk, erős elhatározásunk, hogy úszni tanulunk. Kisebb-nagyobb próbálkozásaink az itthoni medencébe sikerrel jártak, én már átúszok az egyik végéből a másikba..kicsit félve, kicsit bénán, de a lényeg, hogy a lábam nem ér le az aljára (megjegyzem a víz max.1.40 m mély).
Nagy öröm ez számomra, mert mindig azt gondoltam felnőttként már nem tudok megtanulni, mint, ahogyan anyukám soha nem tudott megtanulni biciklizni.
Hasonlóan vagyunk a mindenféle tengeri herkentyűkkel.Csabi csak akváriumba szereti látni, de megenni nem.
Én szívesen megeszek egy finom paprikás lisztben sült halat, viszont rákok,polipok, homárok, osztrigák kíméljenek.
Ha már az úszás témánál tartok...még mindig "úszik" az internetünk is, már egy hónapja itt vagyunk, de még mindig a szolgáltatóra várunk.Eszembe jutnak Ervin bölcs szavai miszerint ebben a városban senki nem siet sehova!
..de mi úszunk..
2 Megjegyzés:
Sziasztok!
A másik- fehér- háttér jobb volt a blognak, ezt nehéz olvasni.
Örömmel olvastam, hogy tanultok úszni, soha sem késő!
Egyébként is bármikor szenvedhettek hajótörést, és akkor nagyon jól jön...de ne történjen meg!
Csilla!
Én nagyon sokáig undorodtam a herkentyűktől, gusztustalannak találtam, de csak addig, amíg nem kóstoltam a fokhagymás garnélát, meg a rákollót.
Azóta sokmindent kipróbáltam, és már van sok kedvencem is.
Egyébként is, bármikor szenvedhettek hajótörést, és ha már sikerül kiúsznotok egy lakatlan szigetre, akkor ennetek is kell valamit!...Bár ne történjen meg!
:)
Üdv, a távoli, egyre hidegebb Budapestről!
Eszti
Sziasztok!
Az úszás nagyon könnyű dolog...a titka: hogy ne félj a víztől ,mert ha félsz, akkor nagyon nagyon nehéz lesz félelem nélkül úszkálni. Pedig egyik legjobb dolog a tengerben lemerülni :)
Én szívesen ennék azokból a herkentyűkből...küldöm a postagalambom :):)
Remélem Mi is Árpáddal hamarosan hajóra ülünk :), mert gusztustalan ez a világ , ami itt van. :(
puszi Nektek!
Detty
Megjegyzés küldése