Village in the Rainforest

Queenslandnek, illetve Cairns és környékének egyik nagyon kedvelt turistacélpontja egy kis falucska az őserdővel borított hegy tetőn, melynek neve: Kuranda. A faluban több ezer éve éltek már az aboriginalok, amikor is a 19. század végén kezdődött helybeli iparosodás és európai betelepedés végleg száműzte az őslakosokat. Innen indul a Scenic Railway vasút, mely méltán híres: nemcsak a 14 alagút, számos viadukt és híd átszelése vagy a lélegzetelállitó szakadékok mentén való pöfögés miatt – hanem mert eredetileg nem túrista látványosságnak szánták. Ugyanis 189O-ben kezdték épiteni kétkezi munkával az akkori európai bevándorlóknak adva munkát. A terv az volt, hogy az esőerdő kitermelt fáit ily módon juttassák el a tengeri szállitáshoz... Emberfeletti munka lehetett ezen az éghajlaton az akkori minimális technika mellett ezt a kb. 4O km-es kanyargós, alagutas vasútpályát megépiteni. A korabeli statisztika 3O halálos áldozatot regisztrált, akik az épitkezés során balesetben vagy betegségekben (pl. maláriában) haltak meg. A vonat egy útja 1 óra 2O percig tart, egyszer ki lehet szállni és megcsodálni a legalább 2OO méter mély szakadékot (Barron Gorge) aminek egyik szélén látványos vízesés látható. Kurandába a vasúton (és természetesen autón) kívűl fel lehet jutni egy másik lehetőséggel is, ez pedig a Skyrail (hasonló, mint a budai Libegő). 6 km-en keresztül, az őserdő felett több száz méter magasságban visz a kötélpálya egy kabinban, miközben egyedi látvány tárul az utazók elé.

No, egy kicsit hosszúra sikeredett bevezető után írnék a mi élményeinkről is (ugyanis a fenti két közlekedési eszköz kipróbálása a következő hónapokban van tervbe véve :). A falu közepén van pár market, ahol körülnéztünk, a szokásos ausztrál relikviák mellett volt kenguruszörmés mindenféle csúnyaság, ördöglakatos stand (ahol páran közölünk megmutatták gyermeki énjüket), sőt voltunk egy üzletben, ahol kézzel csináltak több féle ízesítésű cukorkát. Mit se mondjak, vettünk egy csomaggal, az nap el is fogyott :).

Több állatos látnivaló közül kettőt néztünk meg, először következett a Kuranda Birdworld. Itt közel 100 féle  trópusi madár van bezárva egy nagy területre, ahol emberek járkálnak, a szárnyasok meg szabadon repkednek mindenfelé, kérlelve az látogatókat némi magért. Mi is etettünk kézből kisebb-nagyobb példányokat, nagyon édesek voltak, volt hogy rám szált majd fel a vállamon és elkezdte csipkedni a fülcimpám :). Csilla nem nagy madárbarát, de itt belőle is előjött a kiváncsiság, az elsők között volt aki kézből kajáltatott egy sárga madárkát. Még egy érdekesség, hogy olyan jegy van itt, hogy egyszer megveszed, majd egy éven át bármennyiszer térítésmentesen visszajöhetsz meglátogatni kedvenceidet.

Ezek után követekezett egy olyan rész, ami Csilla életében egy teljesítendő kívánságként fogalmazódott meg hónapokkal ezelőtt, ami most beteljesedett végre. Koala Gardens, ahol kenguruk, csúszómászók mellett a legkedvesebb figurák a koalamacik. Beléptünk, majd elkezdtük forgatni a szemünket mindenfelé, keresvén a kis szőrős plüss teremtéseket. Pár lépés (és sárkánygyíkok) után az eukaliptusz fán csüngve meg is pillantottunk pár szürke édes-bolyhos szőrmókot, kedvesen falatoztak a levelekből, majdhogynem leestek, annyira álmosnak tűnt kicsi pofijuk. A kötelező anyagiakat lerendezve, Csilla elfoglalta pozícióját egy őserdőt imitáló falfestés előtt (ügyelve az élethű környezetre az őserdő közepén), majd egy kiscsaj a kezében hozott egy csipás szemű, plüss gombolyagot. Odaadta Csilla kezébe, az meg mint egy fél éves csecsemő csimpaszkodott a cici-váll-nyak  háromszögbe, teljesen otthon, biztonságban érezvén magát. Csilla elmondta, ha nem lett volna ott senki, biztos hazahozta volna a kismacit, annyira tündéri volt, tényleg mint egy plüssállatka... Pár fotó kettőjükről (ez a kívánság kipipálva :) ) majd én is beálltam az új szerzemény mellé, íme a teljes család :). Ezek után már szinte "megszokottan" mentünk le a kengurukhoz, kezünkben egy kis táplálékot felmarkolva csalogattuk magunkhoz a kisebb-nagyobb egyedeket... Hazafelé tartva (nem volt elég az állatokból), Csilla még megfogdosott valami egészen furcsa bogár féleséget, meg megnéztük a fentebb említett Barron vízesést is (bár most még az eső hiánya miatt épp hogy csordogált). Aki teheti, menjel el Kurandába, megéri :) !