Amikor még Magyarországon voltunk, Csilla a kenguru zsebe körüli titok megfejtése mellett egy másik dolgot határozott el: megszeretett volna fogni egy koalát. Több hónappal érkezésünk után a helyi Koala Gardenben teljesült is a vágya. Sorban állás és némi felkészítés után a gondozó karján hozta a kispajtást, Csilla mint eg bébit ölelve az felvette, átkarolta és élvezte ahogy a kis állat muszog a mellkasa előtt. Természetesen az elmaradhatatlan fénykép is elkészült.
Meglepő módon tapasztalta, hogy a koala szőre nem is volt olyan bársonyos ahogy a képeken tűnik, inkább kicsit drótszerű és keményebb tapintású, nem beszélve a képeken érzékelhetetlen szagról, ami kissé körüllengte a koalát.
Ahogy megszokhattátok, néha-néha írok a helyi kedvenc állatkáimról. Már írtam madarakról, medúzákról, hüllőkről és a kengurukról, mint már kitalálhattátok, most jöjjön a koala.
Mindenki tudja gondolom, hogy Ausztráliából származik és itt őshonos, de amit talán nem annyira köztudott, az az, hogy a koala nem tartozik a medvék családjába, csupán az első telepesesek gondolták a helyi medvefajnak. A koala név bennszülött eredetű, "nem ivó"-t jelent (a név nem teljesen találó, bár tényleg keveset isznak). További érdekesség, hogy az emberszabásúakhoz hasonlóan rendelkeznek ujjlenyomattal, melyek még mikroszkóp alatt is alig megkülönböztethetőek az emberekétől.
Testsúlyuk 5 és 14 kg között váltakozik, magasságuk 60-80 cm. A nőstények évente egy utódot hoznak a világra, a vemhesség körülbelül egy hónapig tart. Csakúgy, mint a kenguru, a koala is az erszényében hordja kicsinyeit. Az újszülött koalák születésükkor csupán két centiméteresek, vakok, csupaszak, és nincs fülük. A következő hat hónapban kifejlődnek, addig anyatejjel, később anyjuk pépes ürülékével táplálkoznak. Hat hónapos koruk után után elhagyják az erszényt, de anyjuk mellett maradnak, főleg a hátukon csüngve, egészen egyéves korukig.
A koalák növényevők, és nagy részben az eukaliptuszfa levelét eszik (naponta kb 500-600 grammot), de a közel 350 eukaliptusz fajon belül sem mindegy, mit esznek, mindegyik alfaj más típust preferál. Az eukaliptuszfák levelei azonban toxikusak, a bélrendszerében élő baktériumok segítsége nélkül mérgezésben pusztulna el az állat. Szintén nem mindegy, milyen idős hajtást legelnek, a fiatalabbak méreganyag tartalma ugyanis jóval nagyobb. Elsősorban éjszaka táplálkozik a koala, átlagosan napi 4 órán keresztül. Az alacsony energiatartalmú eledelnek köszönhetően - a lajhárokhoz hasonlóan - nem túl aktív állatok, a nap 18 órájában pihennek, vagy éppen hogy megmozdulnak. A fákról is csak ritkán járnak le, főleg némi földet, kavicsot fogyasztani. Nem készítenek alvófészket, hanem a fák ágán pihennek. Ha szükséges, gyorsan is tudnak mászni, át is tudnak ugrani egyik fáról a másikra, ha elég közel vannak. Hosszabb utakat a földön tesznek meg. Veszélyhelyzetben meglepő gyorsasággal galoppoznak a legközelebbi fáig, ahol biztonságos magasságig felmenekülnek, ott aztán türelmesen megvárják, amíg a támadó elmegy.
A párzási időszakban a hímek este szokatlanul aktívvá és zajossá válnak. Ekkor felkeresik a fogékony nőstényeket, illetve megkergetik a betolakodó hímeket. Maga a párzás nem túl romantikus aktus, a fán zajlik, maximum két percig, közben a hím fogaival durván megragadja a partnerét. A párzási időszakon kívül többnyire magányosak, a nőstények is külön élnek, a hímek sem tűrik el egymást. Szeretnek kommunikálni: az anya és kicsinye morajló, kattogó hangokkal kommunikálnak, ugyanakkor minden koala ezt a hangot használja:
A koalák vadon 10 évig, fogságban akár 20 évig is élhetnek. Nincs természetes ellenségük, az ember (volt) az egyedüli rosszakarójuk. Értékes prémje miatt a XX. század elejére csaknem teljesen kipusztították. De legalább akkora veszélyt jelentett számukra a fokozódó erdőirtás, beleértve az emberek által okozott erdőtüzeket is. A közvélemény nyomására 1927-ben védetté nyilvánították. Jelenleg kb 50-60 ezer koala él Ausztrália szerte a partok mentén Ausztrália keleti partjain, de a belső vidékeken is, olyan távolságig, ahol még elég a csapadék a megfelelő erdők létezéséhez. A szárazföldi helyzettel ellentétben néhány szigeten „járványszerűen” elszaporodtak a koalák. A Kenguru-szigeten a 90 évvel ezelőtt betelepített koaláknak nem volt természetes ellensége vagy versenytársa. Ehhez hozzáadva azt, hogy a koalák képtelenek a vándorlásra, a populáció mérete mára fenntarthatatlanná vált, és veszélyezteti a sziget ökológiai egyensúlyát. Jelenleg 25 ezer koala él a szigeten, holott ökológusok becslése szerint a sziget csak 10000-nek biztosít élelmet. A kormány ezért sterilizációs és átköltöztetési programokat indított. Ha valaki otthon szeretne koalát látni, akkor a bécsi állatkertig kell utaznia, ott 2009-ben 6 egyed volt megtalálható.
Végezetül pedig gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjét ajánlanám nektek (bár nem magyarul), stílszerűen a főszerepben egy koalával, Mofli-val :)
A bejegyzést írta: CSABI
3 Megjegyzés:
A koala akkor is maci és késssz:P
Szegény koalát nem tudom ki tette Csilla karjába mert nagyon idiótán van ott. Sosem igy rakják oda, vagy legalábbis nem ez a szakszerü módja.
hát szakszerű vagy sem kedves "névtelen", attól még aranyos volt :)
Megjegyzés küldése