CSŐVÁZ!

Tegnap előtt reggel leficcentem a boltba, mer nem volt itthon se tej, se kenyér.

Reggelizni szerettem volna valami jó szendót, meg még azon is agyaltam, hogy egy kakaó jól esne, így ébredés után csipázom azt is nagyon. Felöltöztem majd a lépcsőn lefelé lépkedve azon filóztam, bringával menjek-e vagy inkább gyalogoljak. Végül inkább biciklire pattantam -bár ne tettem volna. A kijáratnál legalább húsz autó szüttyögött, mire kijutottam már eltelt fél óra és beborult az ég is. Pár percre rá csepegni kezdett, ezerrel tekertem a közértbe, nehogy elázzak. Mire odaértem, kifáradtam mint az állat, nem beszélve arról hogy egy kanyit se hoztam, elfelejtettem, óó... Mondom magamban:

-A franc esne bele, mit csináljak most? -tán túl hangos voltam, mert mögöttem megszólalt valaki...

-Mizu srác, mi történt? -mondta egy ismerős hang mögöttem.

Hátra fordultam, lesokkolt a látvány, Béla volt az, a régi osztálytársam, nagyon csipázta őt anno.

-Hogy vagy haver, rég nem láttalak, mi a szitu?

-Á semmi különös, épp dolgozom, bevásárlókocsi visszatologató vagyok.

-Óh, az sirály, én munkanélküli.

-Zsííír. De mi volt a gáz az előbb veled?

-Jöttem venni pár cuccot, de egy rongyot sem hoztam, kéne vennem kaját meg valami üccsit is.

-Ne parázz haver, adok kölcsön 5 kilót, elég lesz? 

-Naná, köszi haver! Holnap visszaadom, este tolok egy pár üveggel a bárban... Beficcensz hozzánk?

-Persze, még jó hogy. Figyu, este nyolckor végzem, gyorsba hazamegyek és ott tali....!

Folytathatnám ezt az idétlen történetet, de ennyi elég bevezetőnek ahhoz, amit írni akarok :).

Pár ismerősünk itt Cairnsben nem egykorú velünk, jó néhányan már több tíz éve itt élnek. Egy helyről származunk, egy nyelvet beszélünk, jól megértjük mindig egymást, kivéve néhány pillanatot. Ekkor olyan, számunkra természetes szó hagyja el a szánkat, ami megakasztja a beszélgetést, kérdően néznek vissza ránk. Erre válaszként mi is kérdőn nézünk, hisz nem értjük, mi a probléma, mi volt a gond...

Annyi szleng-szerű szó épült be a mindennapi beszédünkbe, amit talán észre sem veszünk, állandóan használjuk. Ha meg egy jó ideje elszállt hazánk fiával találkozunk (talizunk :) , akkor jövök rá, mennyire más szavakat használok egyes körülmények között.

A fenti példa bár nagy arányban tartalmaz ilyesféle szavakat, de ha lenne egy szerkezet, ami megszámolná egy nap, mennyi ilyet használunk, lehet mi is meglepődnénk... Nem mondom, hogy ezen szavak használata minden szempontból előnyös vagy elegáns, de hát ezek is mi vagyunk...

Egy dolog nagyon foglalkoztat: pár év vagy évtized múlva, ha én kerülök a másik oldalra, akkor vajon mennyire lesz más a fiatalokkal való kommunikáció? Mennyi számomra ismeretlen szó fog elhangzani egy párbeszédkor? Most nem is az angol nyelvből átvett (lájkolom, háj, kes meg ilyesmi) szavakra gondolok, hanem olyanokra mint pl. a figyu, mizu, rongy, üccsi stb...

Érdekes része ez az új életünknek, kíváncsian várom majd a tapasztalásra adódó lehetőségeket. Mondjuk 2047-ben :)