GO!

Az egész valamikor a kilencvenes évek elején kezdődött.

Nagynénéméknél voltunk, ahol a két fiú gyerek mellett egy műszaki beállítottságú apa volt. Egyik vasárnap, mikor náluk voltunk (lehettem tán 9-10 éves), természetesen sportműsor ment a királyi csatornán. Nem akármilyen sport volt az: autóverseny!

Ez volt az első alkalom, amikor Forma 1-et láttam. Hallani előtte is hallottam, mert Kistarcsán laktam, ami csak pár kilométerre van a magyar  versenyek helyszínétől, ezért minden augusztusban érdekes zümmögés volt pár napig.

Ez után valamiért néhány év kimaradt, amikor is 95-ben az utolsó versenyeket elkaptam a tévében, leültem és csak bámultam technikát, a kanyarokat, a felhajtást, az izgalmakat. Elkezdtem szurkolni egy sárga autós embernek. Jól választottam, Ő lett a világbajnok. A következő évben ádáz harcok mellett elveszítette a bajnokságot, egy angol verte meg. Bagatell, mondva csinált indok, de az első benyomás fontos, azóta utálom az angolokat a Forma 1-ben. Azóta Michael Schumacher a favoritom. Mindig kiálltam mellette, akkor is, amikor évekig nem voltak világbajnok esélyei a Ferrariban. Ez volt (és máig ez) az egyetlen sport, amit nézem folyamatosan, amit sosem mulasztok el, amit sokszor előre veszek a dolgaimban. Kéthetente 2 óra 1 évben 7 hónapon át. Mai nap egy fontos nap, hiszen ma kezdődik a 2011-es Formula 1-es idény, pont itt, Ausztráliában.

Egy másik dolog. Nekem a Forma 1 összefonódott a sokak által utált, de még többek által szeretett Palik Lászlóval. Szeretem a stílusát, illik ehhez a cirkuszhoz. Nekem élvezet hallgatni :)

Amikor kijöttünk, néztem pár itteni közvetítést, de az angol nyelv nehézségei ellenére sem tetszett a körítés. Ma is néztem már, meglepően sokat értettem, de most sem tetszik. Más dolgokról beszélnek, mint ha nem is élveznék. Szerencsére az internet világában nem gond, vannak oldalak, ahol tudom nézni a magyar közvetítést (pl itt vagy itt).

Fura dolog ez a Forma 1, mert megosztó egy sport, rengetegen unalmasnak találják és nem értik mit lehet szeretni egy két órás körözgetésben. Amikor még Kistarcsán laktam, a 90-es évek végén minden évben bringára pattantunk és kikerekeztünk a Hungaroringre. A tévében látni az izgalmas előzéseket, az orrod alá tolnak minden helyzetet. A pályán teljesen más. Csak kis részleteket látsz, de az érzés, a hangulat, az emberek, a ruhák, a látvány, a HANG az semmihez sem hasonlítható.

Bárhogy is alakuljon az életünk, a jövő évi versenyt a tribünről fogom nézni, minden valószínűség és remény szerint az Albert Parkban, Melbourne-ben. Most hétvégén még marad a tv, de a lényegen mit sem változtat: GO MERCEDES, GO SCHUMACHER!