CORROBOREE

Már párszor előfordult velem a munkahelyemen, hogy olyan ügyfeleket kapok, akiket a többiek nem nagyon szeretnek. Sokat dumálnak, komplikálnak, mindig változtatgatnak - én meg vagyok a legkisebb, az angolom sem tökéletes -úgyse értem, gondolják- meg aztán nekem még van mit tanulni ugyebár...

Elég sok indigenous ügyfelünk van, ezért velük nekem különösen nehéz, mert ahogy beszélnek az egy külön tantárgy. A minap is kaptam egy továbbított emailt, amiben a tárgyhoz kapcsolódó, de korábbi beszélgetés volt két "helyi" között. Annyit kivettem, hogy angol az alap, de a lényege az homályos maradt számomra (ilyen szavak voltak benne pl: ye, wiswei, bon, daya...).

Egy ilyen ügyfelet kaptam pár hete, akinek egy egyszerű logot kellett tervezni, miközben ő mellettem ül és mondja mit- és hogyan. Már az elején kiderült számomra, hogy Ő egy kicsit tanultabb osztályhoz tartozik, hiszen szépen beszélt, nem csámcsogott miközben az ajándék sütijét majszolta és még mellette öltönyt is viselt. A délután során jót dumcsiztunk, kiderült róla, hogy egy világhírű emberkét ismertem meg a személyében. David Hudson volt ő, aki az egyik leghíresebb "celebrity" aboriginal zenész a földkerekségen. Jó, lehet most feljajdul mindenki "én még sosem hallottam róla" (bevallom, én sem elötte), de a tény az tény marad.

Róla még annyi érdekes a történet szempontjából, hogy a Cairnsben lévő, Ausztrália szerte megbecsült aboriginal kulturális parkot, a Tjapukai-t ő alapította évekkel ezelőtt, aminek jelenleg is a főnöke.

Az elköszönéskor pedig -meglepetésemre- meghívott a Tjapukai Park esti showjára. Az idő úgy hozta, hogy arra a napra sikerült bookingolnunk, amikor a bálna nézést is terveztük. Az nap ugye érdekesen alakult, hiszen a bálnák utáni hazaérkezéskor értesültünk a PR-ról, majd fél óra múltán már az esti program felé tartottunk.

Kezdődött az egész egy beltéri előadással, ahol kapott mindenki egy-két festék csíkot az arcára, volt közben zene, tradícionális tánc és egy kis történelem is természetesen.

Ezek után kaptun két ütőfát, amivel egy kültéri dombot álltunk körbe a közönséggel. A dombon volt pár abó, akik megtanítottak minket egy dalukra, közben énekeltünk, körbe-körbe mentünk, zenéltünk. Ezalatt a domb szélén két másik emberke fadarabok és valami fű segítségével tüzet csiholtak, ami a végén kisebb tábor tűzzé fejlődött. Ez volt a tűz ceremónia (corroboree).

A kinti előadás után célba vettük a fedett részt, ahol fenséges finomságokkal megterített svédasztal fogadott minket. Annyi jóság volt ott, nem nagyon tudtam választani, legszívesebben megkóstoltam volna mindet :)

A vacsora közben a benti színpadon is volt előadás és mindez alatt természetesen a fantasztikus didgeridoo is szólt folyamatosan.


Este hulla fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban beestünk az ágyba, hogy a két nap múlva esedékes kirándulásunkra teljes fittségbe hozzuk magunkat :)

A bejegyzést írta: CSABI

Dátum: 2011.08.19.