I'M CHANGING...

..de hát ki nem. Főleg ha új a környezet, új az ország, új a nyelv, új A Minden. Nem számot vetek, egyszerűen csak körbenézek. Atya világ, csomó minden apró dolog máshogy van mint évekkel ezelőtt. De hát mik is ezek?

Kezdjük a kajánál. Régen sem voltam egy nagy malacevő, de mióta itt vagyunk a malac igen csak lekerült az étlapról, szerintem 2 havonta esszük a disznaját... Pulykahús volt nekem otthon az egyik fő hús forrás, de itt még kapni sem lehet (legalábbis én nem tudok róla). így került a csirke az első helyre, a másodikra a hal és a dobogóra még felfért a boci... Nemzeti hús itt a birka, de valahogy nem tartozik a kedvenc ízeim közé... Aztán ott vannak a csokik. Mióta itt vagyunk, szinte nem is eszek csokikat. Eleinte még volt TimTam (ez olyan csoki bevonatos kekszes valami), de amúgy ez teljesen kihalt. Otthon hetente többször is falatoztam kedvenc rudimból, balaton szeletemből stb... Aztán itt vannak a gyümölcsök. Otthon szinte sosem kóstoltam az avokádót, mangót, papayát (hogy csak az ismertebbeket említsem). Talán ez volt az oka, hogy az első hónapokban undorodtam a mangótól. Hú de utáltam. Aztán valami történt, és mostanra az egyik kedvencem... És most jön a szezon, juhéé :). Az avokádó más történet és még friss. El kellett telnie több mint egy évnek, hogy a számhoz vegyem, nagyon nem szerettem. Úgy éreztem, mint ha zsírt ennék. De mostanra, huhúú, már kanállal eszem a szendvicsem mellé :). A papaya az meg szegény még várat magára, az elmúlt 26 hónap sem volt elég, hogy megszeressem... Nekem büdös valamiért.

Aztán nézzük mi van az iwiw-vel. Semmi sem. Két éve még naponta beléptem. Mostanra ha 2-3 hetente odatévedek, az már nagy szó. Nem tudom, hogy ezzel csak mi vagyunk így (idekint) vagy otthon is így van, de nálunk a Facebook a menő :))

Megtanultam vezetni. Bár hiányzik a tömegközlekedős nyüzsgés, de ez is változás, még akkor is, ha otthon már majdnem meglett a jogsim. Mondjuk az autó az tényleg változás, hisz a szűk családban sem volt autó soha...De hát ez itt másról szól.

Aztán nézzünk magunkba. Nyitottabb és érzékenyebb lettem. Sajnos vagy nem, de ez utóbbit érzem magamon. Ha kielemezném magamat, valószínű tudnám miért lett így, de nem vagyok kíváncsi rá, mert most így élek. A barátok kérdése már más dolog. Ennyi idő után látom azt, hogy ebben az egész kivándorlásos dologban a barátok elvesztése a legnagyobb szerencsétlenség. Jó, lesz 100 új és jobb, de ez az 1 dolog soha a büdös életben nem lesz olyan, mint régen. És erre az ember felkészítheti magát, ígérgethet és "deháténmajdírok"-osgathat. Semmit sem ér. Ezzel a dologgal szembesülni kell. És fogsz is. Én is szembesültem. Változott-e valami? Természetesen hazudunk magunknak ilyenkor és azt mondjuk, dehogy változott. No more comment...

Ja hát és arról se feledkezzünk meg, hogy a párkapcsolat is változik. Sokan nem bírják, sokan ölik egymást, sokan elválnak. Szerencsére minket összekovácsolt ez a történet ...a legjobb változás ami történhetett volna.

Változott a világnézet is. A vágott szeműek már nem csak "kínaiak", nem zavar ha fekete bőrűvel beszélek és az sem lep meg, ha ruhaboltban 60 éves néni szolgál ki.

Szeretem a bal oldali közlekedést, imádom lekapcsolni a konnektort, jól esik hetente többször enni rizst, magától értetődik köszönni a buszon és nem furcsa az sem már, hogy egy idegen ember rám mosolyog. Elfogadtam, hogy hetente kapok fizetést, megbarátkoztam azzal is, hogy az Y helyén Z betű van a klaviatúrán.

Szeretek este úgy tévézni, hogy nem őrülteket nézek egy házba bezárva, hanem érdekes orvosi műsort izgulunk végig az ágyban fekve. Szeretem azt is, hogy az udvaron medence van és örülök annak, hogy mindezt a jót (a rosszal együtt) átélhetem.