GONDOLATOK TIBITŐL

Hat sziasztok!

En is sorra kerultem am! Megtiszteltetes, bar nagy feladat szamomra. Nem vagyok egy iros tipus jobban szeretem szavakban kifejezni magam, de ha baratokrol van szo mindenre kepes az ember. Voltak kulonbozo otletek es ajanlatok mirol is lehetne regenyt fogalmazni, szavakba foglalni egy aprocska darabot az eletembol. Hosszas ragodas utan  ugy gondoltam irok par sort a vagyakrol es az elhatarozasokrol, es mit erhet el az ember az eleteben ha nagyon akarja.

En iszonyatosan sovany kis srac voltam, szegeny anyukamnak ugy kellett beleimatkozni a falatot a szamba,  majdnem hogy venasan taplaltak, ez tartott addig, amig nem keztem ovodaba jarni, ott kezdodott az egesz! Ahogy lattam hogy az ovistarsak joizuen tomik a falatakot az arcukba en is kedvet kaptam a falatozasra. Anyukam iszonyatosan boldog volt. Szerintem osszefogta az osszes verebet a hetedik keruletben! Mondta szegeny "Ovono, adjanak repetat a Tibikenek"! Hat Olga neni szeretett nagyon, ami egy ido utan a polom meretein is meglatszott. Meg hat ugye ott voltak a nagyinal, a draga nagyinal toltott hetvegek, jaj de szerettem, meleg kakao reggelire es vajas lekvaros zsemle..olyan harom.

Hat 10 eves korom korul, amikor olyan 65-70 kilos lehettem, szegeny szuleim kicsit ketsegbe estek, mi lesz a Tibikevel? Engem ugyan semmi sem zavart, amig megkaptam a napi adagomat, “repetaval”… Anyukam gyorsan beiratott birkozni, amit az elso fel ora utan meguntam es teljesen megvoltam sertodve, hogy elvisz valahova ahol szetvernek, hat anya az ilyen?-mondtam neki. Foci az kivolt zarva alapbol, feltem a labdatol,  mint a tuztol, amiutan fejberugtak, meg regen. Hat mas nem maradt mint az uszas, az tetszett is, mindenki boldog volt egeszen addig, amig fel nem keltem ejjel es ki nem ettem a hutobol mindent amit talatam.

Akkor mar  nem volt mit tenni, vittek a korhazba, milio vizsgalat 24 oras vernyomasmeres, vervetelek, diabetikusok, pff nagy tortura volt. Mindegy, a nagyokosok megallapitottak, hogy semmi bajom nincsen,
marmint hormonzavar vagy ilyesmi, javasoltak a szuleimnek, kuldjenek be a korhazba egy hetre, es majd ok megprobaljak a lehetetlent,  persze engem ez sem zavart mert tisztaban voltam vele, hogy a korhazban eleg kaja van, es suliba sem kell mennem, cool:) Azok a szemetek alig adtak enni, de en szemetebb voltam naluk éjszaka atlopoztam a masik osztalyra es ellopkodtam a szegeny beteg haldoklo gyerekek csokis kekszet, vanilias karikajukat es az osszes olyan dolgot ami fincsi es eheto volt. Igy hat persze ott sem fogytam.

Ez addig huzodot amig 20 eves koromra este 11-kor harom gyros volt vacsorara, egy kis csokis fornetti desszertnek (kb 300g), a testsulyom pedig kozel  jart a 130 kg-hoz. Semmihez sem volt kedvem, allandoan faradt es ehes voltam, ha szabadnapos voltam ettem es aludtam, meg a cipofuzomet sem tudtam liheges nelkul bekotni, a farmer meretem 36-38-as volt. Most 30-as.

Hogy hogy ertem el????? KITARTAS, KOPLALAS, AKARATERO, ES SPORT. Atkellett alakitanom az egesz etrendemet, felejto volt minden tesztafele, rizs, krumpli, csoki, ropi, mogyi. 

Megbaratkoztam azzal az undok, de egeszseges salataval, meg a zoldsegekkel, és ugye ott voltak azok a mezedes gyumolcsok es sok mas finom kaja ami nem hizlalt. Elkezdtem futni, kristalytisztan emlekszem nem tudtam korbefutni egy focipalyat, feluton elkezdtem sirni, hogy ez nem elet es miert pont velem tortenik ez, en miert nem ehetek annyit, mint azok akik semmitol sem hiznak, rohadjon meg mindenki aki jobban nez ki nalam.

De valami  megis ott volt es osztonzott, hogy ne adjam fel es csinaljam, menjek, fussak, koplaljak, es meglett az eredmenye! Igaz hogy osszesegeben majdnem 10 ev volt hogy erre a szintre eljussak, de basszus eljutottam, tulvagyok egy palsztikai muteten mert a sok extra bort nem tudtam hova rakni a hasamrol.  Ugy nezett ki a hasam mint egy sharpei kutya. Sokszor ujra kezdtem es kudarcot vallottam, sokszor a McDonaldsban kottottem ki egy egy szarult sikerult randevu utan. De a lenyeg az elhatarozas es ha elcsuszol, tudni kell felallni, nem szegyen elcsuszni, csak allj fel, nem szamit hanyszor kezded ujra.

Buszken mondhatom hogy mostmar hosszutavu futo vagyok, imadok futni, teljesen urra lett rajtam a futas, es  par hettel ezelott futottam le az elso fel maratonomat, ami 21 km volt, 37-ik lettem a  303 versenyzobol. Es ez csak az elso volt . Ezuton szeretnem megkoszonni a  barataimnak, Manyusnak es Pocoknak, es  baratomnak  Davidnek, aki megvaltoztatta az eletem, akivel kozosen tervezzuk a jovonket. Koszonom hogy ott voltatok es szurkoltatok, nagyon jol esett es nem is gondoljatok mennyit jelentett ez nekem. THANKS GUYS!

Koszonom, hogy adtatok lehetoseget, hogy en is nyomot hagyhassak a blogotokban. Akik pedig ugy gondoljak, hogy nincs eleg akaraterejuk…… .En is igy hittem, de kiderult, hogy nem igaz.

A bejegyzést írta: Rozsa Tibor

-------------------------------------------------------------

A SZABAD MINDENT PROJEKT EGY SOROZAT, MELY KERETÉN BELÜL BARÁTAINKAT ÉS ISMERŐSEINKET KÉRJÜK MEG EGY TÖRTÉNET ÍRÁSÁRA, EZZEL GAZDAGÍTVA ONLINE NAPLÓNK SOKSZÍNŰSÉGÉT. A VENDÉGBLOGGEREK ÍRÁSAIT IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.