Az egész úgy kezdődött, hogy 2009-ben hívtak minket az akkor még számunkra "helyi magyarok" pár napos karácsonyi kiruccanásra. Érkezésünk után néhány hónappal még fel sem eszméltünk, anyagi és vízum ügyben sem voltunk még sehol, ezért akkor úgy döntöttünk, hogy "most nem, majd legközelebb". Na de nem így történtek a dolgok idén. Ebben az évben ismét meg lett szervezve egy hasonló kirándulás, amire végül közel 20-an mentünk. Karácsonykor. Hajóval. Egy szigetre. Kempingezni.
De kezdjük az elején. Már szenteste napja is meglehetősen zsúfolt volt, kaja készítés estére és a kirándulásra, ajándékcsomagolás, díszítés meg ugye a "kötelező" esti teendők, amit végül egy hajnali 3 órás elalvással zártunk be . Reggel 6-kor kelvén mit sem kívánhattam volna jobban, mint egy puha ágyat a következő 8-10 órára, de mire realizáltam, hogy most napokig nem lesz puha ágyikó, Csilla már keltett... Mint ahogy korábban írtam, többed magunkkal mentünk egy 45 perces hajóútra lévő szigetre, névszerinti a Fitzroy Islandre. Már a felpakoláskor kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű menet, hiszen hűtőládák és táskák sokasága kerítette körbe a társaságot. Aztán minden nehézséget legyűrve már a kemping rész felé gyalogoltunk, kellemes idő lehetett, de valahogy én úgy izzadtam máris mint egy ló. Gyakorlott kempingezőkhöz :))) méltóan mindenki megteremtette saját otthonát, aztán nagyot nézve észrevettük, hogy itt már bizony laknak valakik.
A sziget egyébként kontinentális sziget, ami annyit jelent, hogy régen egyet alkotott a szárazfölddel. Kb 8000 évvel ezelőttig (a jégkorszak végéig) a helyi aboriginal közösségek még vadászni jártak erre a részre saját lábukon (melyet legendák elmondása alapján ismerünk). A jégkorszak végével a vízszint megemelkedett és jelenlegi sziget és szárazföld közötti völgyet elöntötte a tengervíz, ezzel végérvényesen elzárva e kis földdarabot.
A nem túl távoli múltban kínaiak karantén állomásaként, misszionárisuok iskolájáként, a világháborúban pedig parti őrhelyként funkcionált. Ezek után építették a világítótornyokat, egyet a szigeten, egyet pedig a sziget melletti aprócska sziget maradványon.
A sziget ma kizárólag turistacélponként szolgál, a szigeten a közelmúltban hotel is épült, de megtalálhatóak a régről megmaradt szállások maradványai és egyéb, kisebb kiszolgáló egységek is.
Visszakanyarodva az megelőző gondolat menethez, a sátor felverés közben megpillantottunk egy élőlényt. A szigeten él többedmagával első látásra számomra ijesztő kinézetű -Ausztráliában egyébként őshonos- goanna. Ezek a példányok viszont már annyira hozzá vannak szokva az ember közelségéhez, hogy akár 1-2 méterre is meg lehet őket közelíteni. A méretük egyébként 1-2 méter közöttiek... Igen méretüK, hisz pár perc múlva egyszerre 3 mászkált a sátrak között/mellett. A szigeten szerencsére kígyó nem található, ellenben a hüllők szép számban képviseltetik magukat, főleg gyíkok minden méretben.
Később irányba vettük a boltok egyikét, hiszen esős évszak lévén a tenger hemzseg medúzában, ezért egy vékony, nyúlós lyrca ruhát veszünk fel, hogy megelőzzük a csípésüket + még béreltünk snorkel felszerelést is (békatalp, úszószemüveg és pipa), mert a sziget környékén csodaszép korallok és halacskák élnek. Én még béreltem magamnak mentőmellényt is, mert hát fő a biztonság :)) Úszkálás közben derült ki, hogy Csilla nagyon sokat fejlődött, mert ő már mentőmellény nélkül úszkált a mélyvízben. Mindig hálát adok, hogy a Nagy Korall Zátony mellett lakunk, annyira gyönyörű (és még a legszebb részén nem is voltunk).
Az első esténk mit se mondjak meglehetősen emlékezetes marad. Sötétben az őserdőben, egy szigeten. Lefeküdtünk, a távolban a társaink nevetgélése hallatszódott. Egyszer valami mozgott a bokorban balra, egyszer jobbra. Egyszer recseg a fa felettünk -hogy ne kapjak frász én ilyenkor? Mindezt tetézve a camping területén egy pici légmozgás sem volt, ezért a full páratartalom és a 26-28 fokos éjszakai hőmérséklet megtette a hatását -izzadtunk mént addig még soha éjjel.
Másnap a csapat egy része felvette a túracipőt, a 270 méteres csúcsra egy kanyargós úton jutottunk fel. Volt ám közben csodaszép kilátás az óceánra, láttuk a már említett világítótornyot, másztunk pici sziklákat. A meleg ellenére mindenki jól bírta a 2-3 órás kirándulást. Az útról csináltam is videót, ami végül elég unalmasra sikeredett, de amint elérhető online, közzéteszem -a zene legalább szuper :). Természetesen ezek után sem maradhatott el némi "búvárkodás", sőt délután még számháborúztunk is. Hát az nagyon jó volt :) Este meg italos játék zárta az eseménydús napot :)
A következő nap már kicsit nyugisabban telt, de azt hiszem az egyik legegyedibb karácsonyunk volt mindannyiunknak ezen a kis trópusi szigeten. Szuper társaság, szuper hangulat és fantasztikus környezet. Remélem mindenkinek boldogan teltek az ünnepek, ezúttal is Kellemes karácsonyt kívánunk és hát mi más mondhatnék még, mint hogy BOLDOG ÚJ ÉVET :)
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése