" -Hé anya, képzeld az az ötletem támadt, hogy kellene vennem egy új hifit, mert ez a kis rádió nem szól olyan jól, meg ebben CD sincsen és már van 2 lemezem képzeld.
-Oh kisfiam, most nincs pénzünk, szerinted honnan szedjek én Neked?
-Nem tudom, de olyan jó lenne. Már a szomszéd fiúknak is van új, olyan igazi nagy hangfalakkal... Én is szeretnék egyet...
-És még én mennyi mindent szeretnénk...
-Na mindegy akkor...
-Mennyibe kerül most egy ilyen hifi?
-Hááát, nagyon sok fajta van, láttam a hirdetési újságban, hogy van egy nagyon jó 72400 Ft-tért, meg egy másik 62000 Ft-ért, ezek nagyon jók. Van pár olcsóbb is 25000 Ft-ért is, de abban nincs CD és nem szép.
-Ne viccelj velem Csabika, nincs ennyi pénzünk.
-Várj várj! Amit én néztem és még jó is lenne, az ez... látod? Csak 46000 Ft és CD-s is. Bár nem olyan nagy, de 80 wattos a hangfal és az nagyon jól szól.
-Mondom nincs ennyi pénzem, nyáron nem mentél el dolgozni, akkor spórolhattál volna magadnak.
-Tudom, de én megpróbáltam, nem tudom mi csináljak.
-Jól van, megyek kicsit gyomlálok. Ha apád hazajön, szólj neki, hogy szerezze neked magnót.
-Éhes vagyok.
-Mit kérsz kisfiam? Van húsleves és egy kis maradék pörkölt a hűtőben. Megmelegítsem?
-Nem tudom... Egy kis levest.
-És szerinted ha nem kérek több Balaton szeletet, és segítek a Sanyi bácsinak, akkor hamar összejön az ára?
-Nem tudom, majd megbeszéljük. Nagyon szeretnéd?
-Igeeen!
-Megpróbáljuk majd."
Aztán nem sikerült.
Fogalmazhatnék úgy is, "akkor nem". Számtalan hasonló szituációval találkoztam szembe a fent leírt eset után, de gondolom több mindenki is, ki olvassa soraim. Számtalanszor voltak helyzetek, amikor le kellett mondani valamiről mert éppen más volt tervbe véve. Ezt ugye megelőzi egy mérlegelés, amikor döntésünket megalapozzuk és azon morfondírorozunk, meg éri-e.
Lemondtam valamikor a gyrosról, hogy legyen bicikli, valamikor a moziról hogy legyen Balaton és valamikor a csokiról, hogy legyen pecabot. És itt nem az év és a kor számit, hanem a mérlegelés és a döntés. Tudnunk kell dönteni, szerencsére ebben általában határozott vagyok. Sokszor jól jön a szülői felügyelet, hiszitek vagy sem, oltári fontos az a pillanat, amikor apukád azt mondja, "nem, mert...". Sokan ezt fel sem ismerik, nem azért, mert nem szeretik a szüleiket, hanem mert hozzá szoktak a környezethez. 11 éve nem hallom azt, hogy "nem, mert" és ennyi idő alatt meg kellett tanulnom ezt a tulajdonságot. Mert a mérlegelni tudás szerintem egy hosszas folyamat után lesz csak az élet igazán hasznos és teljesen működő segítője.
Lehet tévedtem akkor amikor olyan döntést hoztam, ami alapjaiban befolyásolja két ember életét, sőt közvetve 10-20 embert is érint. Elgondolkoztam már ezen, bevallom. De a morfondírozásom során mindig egy kapu állt az út végén, aminek a felirata a "jól döntöttél" volt.
Köszönöm mindenkinek, aki eddig segített nekem, nekünk. Akár szóban, akár szándékkal, akár tettel, akár csak egy smileyval, akár Magyarországon lakik, akár itt Ausztráliában.
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése