LAZA 7VÉGE

Hát úgy kezdődött, hogy pénteken nem dolgoztam. Reggel korán (8kor) kikászálódtam az ágyból, ittam egy fincsi kakaót (ez is megérne egy külön bejegyzést), aztán felöltöztem (bár a kakaót sem meztelenül ittam) majd irányt vettem a pálya felé. BG sporttárs már ott várt, több mint 2 órát teniszeztünk, ami közben feleszméltem párszor, hogy mennyire rosszul játszok. Nem mintha bármikor is tudtam volna, de a körülmények, az időjárás és az időpont valahogy úgy hozta, hogy a szokásosnál is bénább voltam. Délután dolgozgattam otthon kicsit, este még tollasoztunk egy órát Csillával. Másnap reggel megint korán (8kor) keltünk, kis készülődés után Csilla felmarkolta szülinapi ajándékát és útba vettük a helyi libegőt. A házból kilépve konstatáltuk, hogy valaki ellopta a biciklimet. Mivel nem akartuk a napot elrontani, ezt itt le is zártuk.

Cairns egyik fő turista látványossága a Skyrail, mely egy 7.5 km hosszú libegő, a világörökség részeként nyilván tartott itteni esőerdő felett viszi a kíváncsi turistákat. 1987-ben fogalmazódott meg az ötlet, majd 7 év kutatás és 1 év építés után 1995-ben nyitotta meg kapuit ez a 32 millió dolláros projekt, amit azóta is rengeteg ausztrál és nemzetközi díjjal jutalmaztak. A Skyrail 7514 méter hosszú, 32 torony tartja a 4 cm átmérőjű acélsodronyt, mely egyszerre 700 utast képes szállítani max. 18 km/h-s sebességgel. A tornyokat orosz helikopterek segítségével építettek, amiket az előzőleg kézi erővel, 5 méter mélyre kiásott lyukakba betonoztak, próbálták a természetkárosítást a legkisebb mértékre csökkenteni. Az út tengerszinten kezdődik, a legnagyobb emelkedés közel 20 fokos, a legmagasabb pont ahol a kabin utazik az 545 méteren van. Az embereket egy-egy 383kW-os elektromos motor mozgatja.

Gyors becsekkolás után beszálltunk az egyik kabinba. Az út első harmada kb 10-15 perces volt, az első megálló egy, az erdő közepén kialakított állomás volt, ahol pár perces sétával a szokásos 8-10 centis erdőben lakó pókokkal lehetett találkozni, sőt láttunk hatalmasra növő fákat is.  következő út kb 15-20 perces lehetett, amikor is a Barron folyó mellett álltunk meg. Pók itt is volt természetesen, de a lényeg pár lépés után tárult a szemünk elé: a vízesés. Már párszor láttuk, de mindig elcsodálkozunk rajta, hogy mennyire erős a természet, mennyire csodálatos a trópusi őserdő ilyen környezetben. Az utolsó része a libegőzésnek kb 10 perces volt, ami után Kurandán kötöttünk. Édes kis turista falu az őserdővel borított hegyek csúcsán, csak győzd pénzzel :). Sokszor voltunk már itt, de most valahogy úgy éreztem, más arcát mutatja ez a kis falucska nekünk. Szép idő volt, nem szenvedtünk az egyébként fél órán át tartó szerpentines út utóhatásától.

Célunk a Butterfly Garden, hiszen ott még nem voltunk. Most is kiderült, milyen kicsit a világ, hisz a pénztárnál 2 magyar családdal találkoztunk, akik itt töltötték a hétvégét.

Belépve, egy hálóval fedett, vízcsobogástól hangos, zöldellő kertben találtuk magunkat, ahol a sok száz pillangó repdesett mindenfelé. Kicsit, nagyobbak és még nagyobbak az elképzelhető összes színben ami a világon létezik. Csodaszépek voltak, próbáltuk magunkhoz csalogatni őket, de csak egy szállt Csilla ujjára, bár ez ugye nem meglepő :). Volt egy keltető ház is, ahol a kifejlett pillangóig tartó állapotokat lehet végigkísérni élő példányokon. Folyamatos az utánpótlás, ott létünkkor pont a kis hernyókat helyezték át egyik helyről a másikra.

Most pedig tegyétek egymás mellé a két mutatóujjatokat. ... Megvan?

Ilyen nagyságú hernyók is csüngtek a leveleken, gusztustalan rágó szerveikből nyálkás cucc folyt... Hihetetlen, hogy 6 hét alatt milyen szépséges élőlényekké változnak.

A pillangós kaland után beburkoltunk egy kis ebédet,  feltankoltunk a legfinomabb cukorkából, majd a Skyrail utat visszafelé megtéve kiszállások nélkül késő délután hazaértünk. Aztán volt még tegnap estére egy kis fincsi tök (cukkini) főzelék és miegymás.

Vasárnap egy ismét laza nap vette kezdetét, de végre a korán kelést mellőzve nem sokkal dél előtt álltunk fel az ágyból. Piknik, tengerpart, fürdőzés, délután szomorú Forma-1 nézés, majd szomszédainknak köszönhetően egy kis utó szülinapozás is volt mostanáig.

Hát ilyen egy laza hétvége nálunk :)