A HARMADIK PRÓBÁLKOZÁS

Már jó pár napja nekiveselkedtem ennek a bejegyzésnek a megírásának, de az ablak túloldalán lévő emberek úgy döntöttek, még várjak pár napot. Nem is tudom hol kezdjem. legyen mondjuk a mese címe: Csabi és jogsi, avagy hogyan legyünk évekig a tanuló időszakban.

Az egész ott kezdődött, hogy a szüleimnek nem volt kocsijuk. Ez valahogy kimaradt az életünkből, ezért már gyerekfejjel sem kényelmesedtem bele az autóülésbe, és nagyobb fejjel sem éreztem kitörő vonzalmat a tuning Ladák és a optikai tuninggal felturbózott autócsodák iránt. Egy kis mellékvágány mondjuk kialakult az idők során, ez a Forma 1 szeretete, de az mégsem ugyanaz :).

Voltam már vagy 25 éves, amikor felötlött bennem, ideje lenne kényelmesebbé tenni az életet, szerezzük meg a jogsit. Nagy nehézségek árán beiratkoztam egy suliba, ahol a kresz vizsga után egy jó hosszú Opel Meriva gépjárművel és egy idétlen, ordibáló oktatóval akadtam össze. A részletekbe nem bocsájtkoznék, a lényeg, hogy másodjára sikerült a rutin vizsgám. Közben úgy hozta a sors, hogy forgalom vizsgára való felkészülés már egy jó fej sráccal törént, egy Toyota Yaris és Kispest kedves utcácskái jobban feküdtek a tanulást és gyakorlást tekintve. Itt se mennék bele a részletekbe, a lényeg, hogy másodjára itt is sikerült átmennem. 

A fentiekből már talán levonható az a következtetés, hogy nem voltam egy túl jó söfőr, és ha egyszer jogsim lesz, én leszek az aki mögött ha mész, anyázni fogsz :) Azt hozzá kell tennem, hogy a kresz tanfolyamot valamikor 2007 telén kezdtem el, a legutóbb említett forgalmi vizsga pedig már 2009-ben történt, nem siettem, az tény.

No de térjünk vissza, a végére maradt az egészségügyi vizsga, ahol szinte mindent jól teljesítettem, de nem meghazudtolva magam, az utolsó kérdésre adott válaszommal elbuktam. Ez volt abban az évben, amikor már terveztük az ausztrál utunkat. Teltek-múltak a hetek, az érdektelenség addig fajult, hogy a már napokra megközelített repülőút időpontja miatt a magyar jogsi megszerzéséhez tartó utolsó lépcsőfok megléphetetlenné vált. Így jártam.

Ugorjunk az időben egy nagyot.
Ausztráliában szinte mindenkinek van autója, ez egy ilyen ország, a távolságok, a kényelem és egyebek összhatása ezt alakította ki. Lassan 2 éve, hogy itt vagyunk, eddig bicikliztünk és tömegközlekedtünk, egy-két esetet leszámítva sosem volt semmi gondunk ezekkel. Elsősorban az elszalasztott lehetőségeket nézve és Csilla unszolására (hisz neki van jogsija) én is fejbe vettem komolyabb szinten az autóötletet, melyhez az első lépés a jogsi ugyebár.

Ausztráliában (legalábbis Queenslandben) kezdő szintről a jogsi megszerzése máshogy néz ki mint otthon. Első lépésként kell írni egy 30 kérdésből álló tesztet, melynek első része az elsőbbségadásról szól képi formában, a második felében táblák és különböző szabályok jelentésének megválaszolása (a megadott lehetőségek közül a jó kiválasztása) a feladat. Ha 1+2 vagy kevesebb hibád van, átmentél. Múlt héten írtam a tesztet, 5 hibám lett. Jó jó, igazat megvallva előtte nem gyakoroltam napokat sőt még könyvet sem olvastam el. Nem sikerült, ennek fényében nekiestem az aktuális kreszkönyvnek, töviről-hegyire átbújtam és nagyon sok online tesztet megcsináltam. Tegnapelőtt nekikerekedtem, és újra próbálkoztam (ha nem sikerül a teszt, minden nap $19 ellenében megpróbálhatod). A tesztet megírtam, de most is elsültem, 3 (2+1) hibám lett. Kicsit elszomorodtam, hogy ez sem sikerült, hülye vagyok vagy sem, de a vezetést nem nekem találták ki :-). A későbbi gyakorlás alatt előjött az egyik rontásom, itt van alább, láthatjátok én az elsőre tippeltem... Mindegy...

Ha ez a vizsga sikerül, akkor egy ún. LEARNER LICENCE-t kapok, mellyel megkapás után azon nyomba autóba ülhetek és vezethetek. Annyi a kitétel, hogy érvényes jogsival rendelkező személy kötelezően mellettem kell hogy csücsüljön. Minimum 1 év után mehetek el egy következő vizsgára, melyet teljesítve a P2 provisional licence-t kapok, amivel már egyedül is vezethetek. Ezek után még egy lépcsőfokot megugorva juthat el az ember a normál jogosítványhoz. 

A csütörtöki, második sikertelen próbálkozás után elhatároztam, hogy gyakorlok még és ismét megpróbálom péntek reggel. Közben behívtak dolgozni péntekre, ezért a reggelből végül délután lett. Izgultam, a harmadik alkalmat látva az ablak mögött ülő hölgyemény elmosolyodva közölte, most sikerülni fog. Úgy legyen, mondtam magamban. A teszt végére érve 3 megválaszolatlan kérdés maradt, melyből egy jó lett, a maradék két hibám még belefért a keretbe, örömmel vettem át 5 perc múlva a tanuló jogsimat. Bár autó még a nincs nagyon a láthatáron, de talán majd lesz 1-2 alkalmam valakivel gyakorolgatni, bár a lényeg az, hogy elkezdtem (megint), de ezúttal be is fogom fejezni, az tuti.

A két hibám egyébként az utolsó alkalommal az alábbiak voltak, tippeljetek pár nap múlva hozzászólásban leírom a megfejtéseket :)

1. kérdés
Egy kereszteződéshez érve a sávomnál egy piros villogó és világító karikában világító zöld nyíl jobbra mutat, bekanyarodhatok-e jobbra?

1. igen, bármikor

2. nem

3. igen, de csak ha a piros karika zöld lesz

4. jobbra nem mehetek, de egyenesen igen

2. kérdés

Bármi féle autóúton (kivéve autópályán) mehet-e két biciklis egymás mellett?

1. nem

2. igen, de minimum 2 méter távolság kell lenni közöttük

3. igen, de minimum 1.5 méter távolság kell lenni közöttük