SZIGETI KALANDOK

Szombat reggel korán keltünk, mert aznapra egy kis kirándulást terveztünk kettesben. Ezúttal nem hegyet másztunk, nem bicikliztünk, sőt még csak nem is autókáztunk. Hajóra pattantunk és egy közelben lévő szigetre mentünk.

A reggel már jól kezdődött, hisz a buszra várás során egyik kedves ismerősünk munkába tartva felkapott minket és bedobott a városba. Egy kis reggeli kávézás után irányt vettünk a hajóállomás felé, kiváltottuk a jegyünket, majd megkerestük a hajónkat. Már kígyózó sor állt a felszállás előtt, természetesen 98% ázsiai népség röhigcsélt, fotózkodott már korán reggel is. Felszálltunk egy egy emeletes hajóra, mely aztán hamar megtelt ezért átszállítottak minket egy két emeletesre... Rövid idő után már el is indultunk, reggeli teával és sütivel kínálgattak... Sokan ijesztgettek minket, hogy tengeri betegség az elég gyakori ilyenkor, vigyázzunk, ne együnk sokat, meg vegyünk be gyógyszert is. Mindennek tetejébe 35-40 km/h-s szél is fújt kint a vízen, szóval az extra mozgás is megvolt az útra... Szerencsénkre semmi gond nem volt, sőt élveztük az út minden egyes percét. Kifelé tartva beszélgettünk, milyen jó is lenne látni 1-2 teknőst (ez Csilla kedvenc állatkája), bíztunk benne, hisz a szigeten szoktak fészket csinálni állítólag, meg aztán ez is a jelképe a Green Islandnek. Az út kb 40-50 perces lehetett, kötöttünk ki éppen és vártunk sorunkra, hogy lejussunk fentről, amikor is a mellettünk álló kapitányhelyettes Csillának szól, hogy nézzünk le. Mi volt ott? Teknős! Nem is, egyből nééégy, olyan 50-60 centi nagyságúak kibuktak a felszínre levegőzni és napfürdőzni pár másodpercre, mint mesében, üdvözöltek minket :).

Beérve a szigetre felvettük a jegyünkhöz tartozó békatalpakat, úszószemüveget és pipát és pluszba még béreltünk lycra ruhát és mentő mellényt is. Most sokan szusszannak biztos, minek azt??

Akik nem ismerik a körülményeket, kifejtem. A Green Island egy szélső szigete a korallzátonynak, ahol turisták pihengetnek, családok úszkálgatnak, de persze snorkel- és búvár túrák is indulnak. A snorkelling az az, hogy a víz tetején úszkálsz (nem merülsz le mélyre) és egy pipával levegőt véve nézegetsz lefelé. Ez, a külső zátonyon csodaszép, hisz ott nincs ember áradat olyan formában mint itt szóval ezen a szigeten a snorkellingezés a tapasztaltabbaknak semmit mond. Nekünk viszont, ihajj... Az még hozzátartozik a történethez, hogy Csilla alig tud, én szinte egyáltalán nem tudok úszni. Ez volt az oka a mentő mellénynek, a biztonság érzet.

Soha nem próbáltunk még ehhez hasonlókat, szóval a sziget és környezete szuper megoldásnak tűnt nekünk kezdőknek, első alkalomnak. A felöltözés a lycra ruhával kezdődött (ezt nem mindenki veszi fel, mi felvettük napégés és a medúzák ellen (amik mondjuk a híradások szerint már alig vannak). Minden felszerelés magunkra öltése után úgy néztünk ki mint egy profik :), de a vízben már a levegő vétel is problémásnak számított, nem beszélve arról, hogy a víz is mélyült enyhén, ami szintén nem tett jót a lelkünknek... Sos-sok próbálgatás, vízbefolyás és úszás(hoz hasonló tevékenység) után elég jól belejöttünk, sőt én már a víz felszínén maradva nem letett lábakkal a hátamra "feküdve" le tudtam venni a szemüvegem... A gyakorlást a halacskák is meghálálták, hisz találtunk valami csövet a víz alatt, amit színes-bájos korallok sokasága nőtt körbe, amik között gyönyörű halacskák úszkáltak... Jó, lehet nem volt csodaszép, de mi annyira élveztük, hogy jó párszor megtettük ezt a 100-150 méteres kört. Víz alatt most nem fotóztunk, mert ez nem erről szólt, de tervben van a közeljövőben egy másik, kicsit komolyabb kirándulás is...

A reggel 9 körül elkezdett úszkálást végül délután kettőre hagytuk abba. A hajónk fél 5-kor indult vissza, a maradék időben még benéztünk a helyben tartott krokodilokhoz és még a szigetet is teljesen körbejártuk, közben sok-sok féle érdekes és mókás madárral is találkoztunk. A visszaindulásra várva már ültünk a székünkben, amikor az üdvözlő teknősök jutottak eszünkbe, megemlítvén, milyen jó lenne, ha el is köszönnének tőlünk... Nem telt el 10 perc, amikor pont egy felé néztünk Csillával és a vízben mellettünk egy teki kidugta a fejét és két lábát, pár másodperc után gyorsan alá is bukott. Elköszönt! Elköszönt! Mint a mesében, teljesen hihetetlen...

Este 7 körül hazaérve, fantasztikus és ingerdús élményekkel, új tapasztalatokkal és csodaszép képekkel a fejünkben vetődtünk bele a puha ágyba, hogy következő nap egy újabb érdekes, izgalmas kaland elé nézzünk ;-)