SEJNANANA

A szombati hajós kirándulás után mondhatni vasárnap autós-túrás napot tartottunk. Néhány barátunkkal elhatároztuk, hogy északot vesszük célba ismét és egy kis erdős-patakon átkelős-dimbes-dombos kiruccanás erejéig mögöttünk hagyjuk a bárgyú Cairnst.

Reggel nagyon-nagyon korán, már hatkor gyülekeztünk, csomag elosztás, kocsi választás és útvonal egyeztetés után a napfelkelte alatt szeltük a kilométereket. A Daintree folyón nincs híd amerre mentünk, komp viszi az autósokat, így mi is felgurultunk rá, majd egy kis reggelit toltunk arcunkba. Csodaszép környezetben, a világ legősibb esőerdeje mellett mentünk, ahol szinte végig a fák a tengerrel egy az egyben találkoznak... Ilyen sincs sok ezen a bolygón... Ezek után hamar véget ért az aszfaltos út, egyszer csak a sima után kisebb-nagyobb göröngyök, gödrök, majd folyómedrek következtek (általában vízzel tele természetesen :). Itt-ott megálltunk gyönyörködni a természetben (tényleg legírhatatlanul szép helyeken jártunk), amikor is egy híd, azaz annak maradványai tárult a szemünk elé. A februári Yasi ciklon kissé megrongálta a környék egyetlen átkelési lehetőségét, természetesen a komp sem járt hétvégén. Percnyi tanácstalanság után egy emberke jött a kis hajójával, aki végén egy 15-20 perces hajó túrácskára is elvitt, még krokit is láthattunk volna, de végül egy rövidke séta után egy csodaszép vízeséssel "kellett beérnünk". Semmi korlát, semmi pad vagy tábla, a legtermészetesebb vízesés volt, amit valaha láttam.

A neve egyébként Wujal Wujal, ami nevét a környéken élő aboriginal közösség után kapta. A fentebb említett vízeséstől 1 kilométerre van még egy nagyobb vízesés, de azt fehér ember nem láthatja, mert a helyi "őslakosok" hagyományai szerint ezt a félelmetes természeti szépséget csak a közösség kiválasztott női tagjai látogathatják.

Ennek az aboriginal területnek egy nagy részére tilos bevinni alkoholt, melyet ha megszegnek, akár $75000-ral vag másfél éves felfüggesztett börtön büntetéssel is sújthatnak... Egyébként az út során találkoztunk egy öreggel és egy gyerekkel, teljesen olyanok voltak, mintha egy filmből léptek volna ki... A fenti képet róluk én csináltam, akkor...


A kalandok után hazafelé vettük az irányt, de hamar le is tértünk az útról, vágytunk egy kis extrém utakra is, hát rátértünk arra a 4WD terepre, ami a helyiek szerint a korábbi esőzések miatt még durvább lett, mint volt (pedig a sem volt ám kutya). Nem jutottunk ám nagyon messze, mentünk kábé 10-20 percet, amikor is az eső nyomaiba botlottunk. De innen inkább meséljen tovább az alábbi videó.