Magamnak

Ez a nap is eljött, 2009 utolsó napja ér véget pár órán belül. Ilyenkor mindig szoktak az emberek fogadalmakat tenni, összegzik az elmúlt évet és nagy lendülettel, új erővel és reménnyel teli várják az új évet. Őszinte leszek, volt már az én esetemben is, hogy ezt+azt megfogadtam, persze később nem (vagy nem úgy) valósult meg. De talán ez így is jó, idővel kiforr minden amit akarunk és ha neki gyürkőzünk, csak tőlünk függ mi válik valóra a fogadalmunkból. Bocsássatok meg, de ezt a bejegyzést nem (csak) Nektek, hanem inkább magamnak írom. Magamnak, hiszen ez a szöveg egy tanú, fél év, 2 év vagy akár 25 év múlva is jó lesz majd visszaolvasni, mit és hogyan gondoltam ezen a napon. Az ember kreál magának határokat, kreál magának mindenféle pontot, amihez tudja igazítani az életét, amikhez mérten éli mindennapjait és ami alapján visszakeresi az emlékeit. Én is most ezt teszem: kihasználom ezt a fordulót, egy jelzőtáblát szúrok a mai nap mellé.

Kb 14 hónappal ezelőtt eldöntöttem valamit, ami jelenleg is meghatározza az életem: Ausztrália. Nem is az ország, inkább egy új otthon. Igen, új otthon, mert azt szeretném, hogy Ausztrália legyen az új otthonom. A hideg is kiráz. Nem hittem volna valaha, hogy ilyen nehéz ezt megtenni. Mert hát az ember felkészül magában ha ilyen elhatározásra jut, elolvas könyveket, tartalékol pénzt, felkészül lelkileg, lezárja az elvarratlan szálakat és mélyen szívébe zárja a barátait. Könnyes szemmel elbúcsúzik a szeretteitől, erőt vesz magán és nekivág. Nekivágtam én is, tudtam hogy nehéz lesz. Most, hogy már benne vagyok 4. hónapja, basszus, most érzem mit is jelentett otthon lenni, mit is jelentet az, hogy otthon. A nyelv, az ismerős és megszokott dolgok, a fák amik mellett elmentem, a hév amire felszálltam, az út amit naponta megtettem, a barátom akivel jókat röhögtünk, a párnám amivel aludtam, a kilátás az ablakból, a legjobb ülőhelyem a moziban, a Ferrari újságom, a székem, a két kezem által létrehozott lakásom, a mindig pusziszkodó nagynéném, a tudat, hogy ismerek mindent. Talán ez lenne az otthon érzete. Itt most ebből nem sok van. Valószínű, sok dolgot ezek közül az idő megold, de néhány dolog kimarad. Felkészültem, hogy nehéz lesz, de amikor az ember szembesül vele, átérzi és BENNE ÉL, akkor tudja meg igazán, mi is az otthon. Ne legyen félreértés, nincs honvágyam. Vagy ez lenne a honvágy? Az országba nem vágyom vissza, csak az (erősen idézőjelbe tett) "kellékek" hiányoznak, néha-néha. Ha egy hétköznapi embert egy hajókötél köt az otthonához, engem az elmúlt időszakban mondjuk egy cérna, na jó nem, mondjuk egy fonal kötött az otthonomhoz. Ezt a fonalat önszántamból elvágtam, itt van a kezemben egy fonal, amit meg kell kötni, mert csak úgy marad erős. Szerencsére van még egy fonal mellettem, Csilláé, és így dupla olyan erősek vagyunk. Azon leszek 2010-ben hogy a kettőnk erős fonalát megkötözzük ITT, mert az elhatrozást volt a legnehezebb meghozni, ennek könnyebben kell mennie. Biztosan tudom. 2010-ben a fonalunk erős lesz és biztos vagyok benne, hogy tripla hajókötelet fogunk belőle csinálni! 2010 sok újdonságot fog hozni az életünkben, belevágunk új dolgokba, vizsgázni fogunk olyanokból, amit még nem csináltunk, mindehhez sok energia, támogatás és kitartás kell részünkről.  Amikor ezt újra elolvasom, tán hónapok, tán évek múlva, szeretnék jó emlékekkel visszagondolni erre a bejegyzésre.

Végezetül pedig mit is írhatnék, hiányoztok otthoniak, NEKTEK IS SZERENCSÉS, BARÁTSÁGOS ÉS NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!