Ugye két kisebb ugrással nem juthatunk át a szakadékon, egy nagy viszont megmenthet. Mi már ugrottunk egy nagyot, most azokról szeretnék írni, akik bátrak akár többször is nekifutni a szakadéknak. Csabi már írta, hogy vasárnap szomorúan búcsúztunk Dóritól és Mátétól akik hazamennek Magyarországra, de ha minden terveik szerint alakul, 2 év múlva újra találkozunk. Máté már másodszor kóstolt bele Ausztráliába, valami elvarázsolta a tenger mélyén merülés közben vagy egy medúza okozhatta, de elhatározta, hogy ezt Dórinak is látnia kell, így érkeztek hát, minden kalandra készen. Volt sok kirándulás, gránit mászás, fára mászás, falra mászás, vízesés, vízbeesés (fejreesés:)
Jó utazást, sok szerencsét és szí jú szún ;)
U.I. Külön üdvözletünk Máté anyukájának, aki, mint megtudtuk rendszeres olvasónk:)
3 Megjegyzés:
Csabi, Csilla!
Nagyon szépen köszönjük a nekünk szánt bejegyzést... Köszönünk minden segítséget, kirándulásokat, találkozásokat, kártyapartikat, sushit és még sok-sok emlékezetes dolgot! Solo vége!!! :)
Na de ne búcsúzkodjunk ennyire, mert nemsokára úgyis találkozunk! ;)
Sziasztok!
Bakker tegnap már reagáltunk erre, de valamiért nem jelenik itt meg... Hmmm....
Na szóval, köszönünk Nektek minden szépet és jót, nagyszerű ajándékot és kajákat, a kártyapartikat és hogy fogadtatok minket a "legelején". Ugyan így köszönjük ezt a bejegyzést rólunk, eme nagyszerű blogon!
Nemsokára találkozunk! ;)
Solo vége! :D
Bakker, én is láttam!
Nem tudom, hová tűnt el... :)
Megjegyzés küldése