MUNKAHELY-HEJ

A káosz már egy ideje tart, nagy a szálloda, kevés az alkalmazott, rossz a szervezettség és ausztrál a menedzser. A helyzet mostanra olyannyira fajult, hogy én tréningelem a jövőbeli felettesemet, aboriginál kollégákat vettek fel (jobb híján és nem utolsósorban mert ocsó pénzbe kerül a főnöknek alkalmazni őket), akiknek ez élete első munkahelye.

Velük próbálom megértetteni nap, mint nap, hogy az nem jó, ha csak nézi, amit én csinálok. Amúgy jól vagyok:) Egyetlen előnye a munkámnak, hogy annyira gyorsan eltelik egy nap, nincs is időm bosszankodni:)

Szóval az utóbbi hónap úgy alakult, hogy üresedés lett egy testvér szállodánkba, recepciós munkakörben, amire én azonnal jelentkeztem a szálloda menedzserünknél, mert az egész folyamat úgy működhet házon belül, hogy először a mostani menedzserednek kell áldását adnia, mielőtt megpályázhatnád a másik állást. Ez jobban ment, mint álmomban mertem volna hinni, nagyon pozitív és bíztató volt a főnök, megerősített önbizalmamban és good luck-ot kívánt. Szuper. Deeee másnap felmondott a supervisor, a csoportvezetőnk és őt követte egy munkatárs is:( Az amúgy is kis számú csapat és az egyre erősödő forgalom nem jó páros. Egyre nőtt a stressz, ki sem látszottunk a melóból, energiám nekem is fogytán volt. A főnöknek meg szüksége volt rám és visszavonja az áldását, miszerint nem pályázhatom már meg a recepciós állást. Hát kivoltam! Időközben felkértek engem a supervisor-i teljes munkaidős pozicióra, amit én udvarisan visszautasítottam. Fejlődni akarok és itt ilyen körülmények között visszafejlődöm címszóval.

Kiegyezztem hát a főnökkel, hogy igaz, hogy nem vállalom el a csoportvezetői poziciót, de happy vagyok casual-ként ugyanúgy dolgozni mint eddig, egészen addig, amíg nem találok egy számomra megfelelő munkát és betanítom az új embereket is, akit majd felvesz, köztük egy új supervisor-t is.

Túlélek ebben a munkában, de mivel egyik napról a másikra nem pottyan ölembe az álommeló és pr vízum sem ártana hozzá...

Ott tartok hát, hogy 7 napból akár 8-at is dolgozhatok, ha bírom... tréningelem az új csoportvezetőt és kulturális élményekben gazdag napokat töltök a kollégáim társaságában.

Nap végén meg azt játszom, hogy amilyen gyorsan tekerek a bringámmal hazafele, olyan gyorsan tekerek a jobb felé.

Idézet apumtól:

" Fiam, ne hagyd, hogy parancsoljanak neked, csak csináld, amit mondanak!"

:)


Bejegyzést írta: CSILLA
Dátum: 2011.06.25.