GONDOLATOK JANITÓL

Ausztrália....

Huszon éves álmaim egyike Ausztrália...korábban mindig halogattam a döntést, hogy kiutazzam a "kenguruk földjére"...vagy azért mert nagyon jól ment az üzlet vagy ahogy odaát mondják "business" vagy mert épp rosszul ment és nem volt rá "keret".:) De végül is 2009-ben megszületett a döntés: "Nincs több kifogás, Reszkess Ausztrália, megyek!"

Elkezdtem tervezni...2010 karácsonyán bejelentettem a családnak az ünnepi vacsoránál, hogy szándékomban áll elhagyni az országot és "szerencsét próbálni" külföldön...azt gondolom nem kell ecsetelnem hogyan fogadták a hírt a szeretet ünnepén..:) Hosszas utána járás és ügyintézés után 2011. augusztus 11-én landolt a gépem Cairnsben. Hogy miért épp Cairns, az állítólagosan "kígyókban, krokodilokban, jellyfishekben, cápákban" bőven ellátott terület - mert ugye bennünk magyarokban akik még nem jártak ezen a földrészen ez a közhiedelem él..-, amikor nekem köztudottan beteges hüllő iszonyom van, ami azt jelenti hogy ha  a tévében megláttam egy kígyót már is csatornát váltottam, vagy egy béka láttán hidegrázásom volt , olykor még komoly hányingerem is??? A magyarázat roppant egyszerű, azt gondoltam "kutya harapást szőrével" és vagy megszokom vagy megszököm. A másik ok pedig a barátok! Tibi, Csilla és Csabi. Mert ugye egy idegen országban elindulni, beilleszkedni..egyedül, barátok nélkül nagyon nehéz és küzdelmes dolog. Igazuk is volt!

Tibi a „mókamester” aki a folyamatos jókedvről gondoskodott sajátos humorával, Csilla aki kiváló szakács tudományával „vigyázott arra ne hogy lefogyjak” és Csabi a „program felelős”, aki a netet és a helyi újságot figyelve szervezte a jobbnál jobb programokat és ezen felül tálalta a csodálatos sajátkészítésű  Sushikat, bizonyítva, hogy a konyhában is megállja a helyét. Nagyon jó volt úgy megérkezni, hogy már vártak rám, örömmel fogadtak, segítettek és egyengették az utamat. Jó volt tudni hogy számíthatok rájuk, ha problémám akadt és azonnal ott voltak.

Iskola....érdekes és mulatságos történet...Nem tudom eldönteni a mai napig sem hogy az a jó ha valaki beszél angolul és úgy megy ki, vagy egyáltalán nem és ott tanul meg. Én beszéltem - legalábbis azt hittem- de ott kint az első hetekben az ellenkezőjét éreztem...az ausztrál angol totálisan más, tele szlenggel saját szókészlettel és akcentussal, aminek a megértése nem kis időbe került...de a 4 hónap végére már elég jól ment és remélem ez a továbbiakban is így lesz. Csodálatos egy ország, az ott élő emberek nagyon barátságosak, segítőkészek és tele vannak életkedvvel - ami nem csoda hisz egész évben süt a nap és mint tudjuk mindig könnyebb élni a "napos oldalon"...:) Ott lakni olyan mintha egész évben nyaralnál szinte nincs különbség a hétvége és a hétköznap között..., mert mind egyformán jó! Amikor még Budapesten éltem és dolgoztam, alig vártam hogy hétvége legyen és pihenhessek, de ott szinte minden szombaton – és olykor még vasárnap is – dolgoztam, ami nem esett nehezemre, sőt még élveztem is…persze ennek meg volt az a hátránya hogy nem mindig tudtam kirándulni a barátokkal akik többnyire akkor voltak szabadok. De olykor sikerült összeszervezni és így  Csabiék jó voltából közelről láthattam krokodilt, kígyót, koalát és még kengurut is etethettem:) Tibi elvitt szép helyekre, ahol megcsodálhattam a szinte érintetlen természetet, az esőerdőt a vízeséseket.

Az ott eltöltött 4 hónap feledhetetlen élmény marad és csak remélni tudom, hogy még gazdagodni fogok emlékekben, ugyanis jelenleg  Magyarországon várom az engedélyt, hogy visszautazhassak és akkor már nem tanulóként, hanem „helyi lakosként” kezdjek egy új életet! És ahogy a filmek végén szokott lenni: „Ez a levél nem jöhetett volna létre ha nem támogatnak a barátok” Hálásan köszönöm, Csilla, Tibi és Csabi! Búék!!!

A bejegyzést írta: Hegedűs János



-------------------------------------------------------------
A SZABAD MINDENT PROJEKT EGY SOROZAT, MELY KERETÉN BELÜL BARÁTAINKAT ÉS ISMERŐSEINKET KÉRJÜK MEG EGY TÖRTÉNET ÍRÁSÁRA, EZZEL GAZDAGÍTVA ONLINE NAPLÓNK SOKSZÍNŰSÉGÉT. A VENDÉGBLOGGEREK ÍRÁSAIT IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.