Juj hát megkaptam a fejemre, hogy nem írtam a buliról. De hát én akartam, de hát én akartam. Mentség nincsen, elfelejtettem, meg ugyebár az alkalom is olyan volt, amit inkább elfelejt az ember (?), bár a vége meg olyanra sikeredett, amire mindig fog emlékezni az ember. Nocsak, rápillantottam most a naptára és pont huszadika van. Esküszöm, nem direkt csináltam, de hát ha már így alakult, akkor az egy hónapos fordulón, engedtessék meg, hogy írjak pár sort a harmincadik születésnapomról, kétezertizenegy december huszadikáról.
Hetekkel előtte már beszélgettünk róla, hogy legyen a parton egy barbecue, legyen nálunk egy vacsora, mehetnénk barátainkhoz vagy egy étterembe; vagy egyszerűen ne csináljunk semmit. Természetesen párom hajthatatlan volt a semmittevés ellen, ezért egy újonnan felismert (hát hogy is mondjam, bár-pizzéria-pub-étterem kereszteződéséből leszármazott), kedves kis helyre szervezte az ominózus estét. Előtte volt ám készülődés, sütött-főzött itthon, nagy lufit fújatott, ide-oda rohangált, gyönyörűre varázsolta magát, majd autóba pattanva, a lufit útközben néha elhessegetve a helyszínre érkeztünk. Ott már Happy Birthday felirat, készülő étkek és minden egyéb kellék várta a szülinapost, jó magamat.
Lassan kedves vendégek is szállingózni kezdtek, akik (így utólag is megköszönve) szuper ajándékokkal is kedveskedtek. Szép toll, szuper könyvek, finomságok és jó italok mellett jó sok minden mással is megleptek a barátok, sőt egy bungee jumping (!!!) utalvánnyal is gazdagabb lettem :)
No meg egy hatalmas élménnyel. De ezért kicsit REPÜLJÜNK vissza az időben, kor reggelre. 7 óra lehetett, amikor Csilla kelt álmomból "Csabi, ébresztő, indulás van". Mit sem tudva a célról, magamra kaptam a ruhát, kocsiba pattanva irányt vettünk a város felé. Csilla jó navigátor szerepében mondta "most egyenesen, itt balra, ott jobbra...". Végül pedig kilyukadva egy épület mellé, belépve a recepciós hölgyikéhez minden világossá vált: helikopteres városnézéssel indul a szülinaposok reggele. Csúcs szuper élmény volt, csodaszép időben egész Cairns-t a levegőből néztük, miközben izgultam, hogy is fog repülni ez a szerkezet. A legjobb meglepi a világon :)
Visszatérve az esti bulihoz: rengeteg kaja és szülinapi torta után este el kellett azon gondolkoznom, hogy a harmadik x-et átlépve, jó helyen vagyok-e. Nem is helyileg, hanem inkább lelkileg. De amint a kérdés felötlött bennem, a választ meg is kaptam magamnak. Köszönöm még egyszer ezt a napot, a köszöntést azoknak is, akik nem voltak ott, de gondoltak rám.
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése