Ausztráliai létünk alatt jó néhány dolgot másképp élünk meg, másképp gondolunk. Gyengeség vagy sem, de nekem 5 éve pl. ha valaki megkérdezi mi jut eszembe az ázsiai emberekről, azt mondom: a japánok okosak, a Fijin lakók a paradicsomban élnek, a kínaiak meg a józsefvárosi piacon árulják az Adios cipőt. Jó, jó. Lehet ennyire azért nem sarkalatos a dolog, de a kapcsolatom az ázsiai néppel egyáltalán nem volt erősnek mondható, mindinkább semmilyen.
Na de hát Ausztráliában jött el az az idő (hol máshol), hogy ez megváltozzon. Nem mintha bővelkednék ázsiai ismerősben, de nincs olyan nap, amikor valami ázsiai nem történjen velünk. Egyik nap turista csoportok sétálnak el mellettünk, a másik nap ázsiai ételt eszünk ebédre és vacsorára. Van amikor ázsiai módon, V alakot formázva két ujjunkból fotózkodunk a vicc kedvéért és van amikor Ázsiából érkező emberkéket nézünk a tévében, miközben a hajójukkal Ausztrália partjainál kívánnak ki(meg)szállni. És hát van olyan, amikor ázsiai zene szól nekünk, de az is pusztán kíváncsiságból. Ez is csak vasárnap és csak fél órát néha. amíg bírjuk idegekkel, általában eléggé bántja a fülünket az ének, de a kíváncsiság sokszor legyőzi ezt.
Hívhatják ezt K-popnak, de Dél-Koreától egészen Japánig a fiatalok körében nagyon nagy népszerűségnek örvend. Mihez is hasonlítsam? Emlékeztek a Picasso Branch-ra régi időkből pl? Nekem ők jutnak magyar viszonylatban eszembe erről az egész ázsiai popzenéről, kicsit modernebb formában. De hogy ne is szaporítsam a szót, itt van 4 (erősen idéző jelbe tett) "kedvenc" :)
Fura, hogy mind 15 éves, nem? Nem hagynak nagy nyomott az életünkben ezek a zenék az biztos, de talán érdekes az otthon élő ismerősöknkek, ti biztos sosem hallottatok még róluk :)))
.
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése